Mindenkinek örömmel jelentem, hogy túl vagyok életem első interjúján!
Néhány héttel ezelőtt keresett meg a Femina Média, hogy készítene velem és még néhány Biovanne nagykövettel egy, a programot bemutató videóinterjút. Természetesen azonnal igent mondtam. Innentől elkezdődött a lázas felkészülés...
Nap mint nap gyakoroltam a tükörben, hogy mit is fogok mondani, figyeltem a grimaszaimra és a mondat végi hangsúlyokra.
A interjú napján pedig boldogan indultam a Teve utcába, hiszen úgy érzetem, a lehető legjobban felkészültem és mindent kirázok a kisujjamból.
Aztán amikor odaértem és leültem a kamera elé rájöttem, hogy erre a feladatra lehetetlen felkészülni. A nyelvem folyamatosan összeakadt a zavartól és hiába mondogattam a magamét a tükörben napokig, a váratlan kérdések összezavartak és csak arra tudtam koncentrálni, hogy tutira vörös a fejem a képen az izgalomtól.
Még a stáb pozitív véleménye és a sok dicséret sem tudott meggyőzni arról, hogy amit produkáltam az nem egy katasztrófa volt.
Mire hazaértem megnyugodtam és higgadt fejjel végiggondolva már nem is tűnt olyan szörnyűnek az egész. Rá kellett jönnöm, hogy csak az a fránya maximalizmus beszélt belőlem, aminek soha semmi nem elég jó.
Nagyjából másfél heti izgatott várakozás után, tegnap végre megérkezett a Biovanne oldalára a kész videó.
Többszöri szigorú átvizsgálás után és a szeretteim véleményének alapján azt kell modjam, hogy meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. A felvétel alatt a fejemben zakatoló bizonytalanságból szerencsére semmi nem látható és a rettegett Miss Röfis piros arc sem jelent meg.
Szóval büszke vagyok magara és hogy ilyen ügyesen megoldottam ezt a feladatot is!
Nektek hogy tetszik?
Néhány héttel ezelőtt keresett meg a Femina Média, hogy készítene velem és még néhány Biovanne nagykövettel egy, a programot bemutató videóinterjút. Természetesen azonnal igent mondtam. Innentől elkezdődött a lázas felkészülés...
Nap mint nap gyakoroltam a tükörben, hogy mit is fogok mondani, figyeltem a grimaszaimra és a mondat végi hangsúlyokra.
A interjú napján pedig boldogan indultam a Teve utcába, hiszen úgy érzetem, a lehető legjobban felkészültem és mindent kirázok a kisujjamból.
Aztán amikor odaértem és leültem a kamera elé rájöttem, hogy erre a feladatra lehetetlen felkészülni. A nyelvem folyamatosan összeakadt a zavartól és hiába mondogattam a magamét a tükörben napokig, a váratlan kérdések összezavartak és csak arra tudtam koncentrálni, hogy tutira vörös a fejem a képen az izgalomtól.
Még a stáb pozitív véleménye és a sok dicséret sem tudott meggyőzni arról, hogy amit produkáltam az nem egy katasztrófa volt.
Mire hazaértem megnyugodtam és higgadt fejjel végiggondolva már nem is tűnt olyan szörnyűnek az egész. Rá kellett jönnöm, hogy csak az a fránya maximalizmus beszélt belőlem, aminek soha semmi nem elég jó.
Nagyjából másfél heti izgatott várakozás után, tegnap végre megérkezett a Biovanne oldalára a kész videó.
Többszöri szigorú átvizsgálás után és a szeretteim véleményének alapján azt kell modjam, hogy meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. A felvétel alatt a fejemben zakatoló bizonytalanságból szerencsére semmi nem látható és a rettegett Miss Röfis piros arc sem jelent meg.
Szóval büszke vagyok magara és hogy ilyen ügyesen megoldottam ezt a feladatot is!
Nektek hogy tetszik?