Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy cuki gyerek voltam. Komolyan. Anyukám mesélte, hogy lépte nyomon megállítottak minket az utcán, hogy megnézzék az édes kis pofimat. Anya azt is elmesélte, hogy már egész pici korom óta oda voltam azért, ha szépen felöltöztettek. Akkor csak feszítettem, illegettem magam és minden visszatükröződő felületben magamat nézegettem. Nos, ez most sem változott sokat. Nem tudok leszokni róla, hogy mindenben megnézzem magam, legyen az egy autó üvege, egy kirakat vagy épp egy pocsolya a földön. Nincs mit tenni, így születtem. Azt is ugyanúgy imádom, ha kiöltözhetek. A szép ruhákat, a csini frizurákat.... Hiszem, hogy azokról a meghatározó tulajdonságokról, melyek velünk születnek nem szabad leszoknunk, mert ezektől leszünk igazán önmagunk. Amióta állni tudok azóta táncolok. Felálltam a kiságyban, kapaszkodtam és vadul riszáltam a Lambadára. Az volt a kedvencem. Nem csoda hát, hogy az egész életemben fontos szerepet töltött be a tánc és bár ...