Már megint itt vagyok..... Jövök- megyek, ingázok. Sokszor úgy érzem, hogy felőrli minden erőmet, de nem fizikailag, hiszen a járművek bárhová elvisznek nagyobb megerőltetés nélkül. Inkább lelkileg vesz igénybe. Néha zavarodott vagyok. Összekavarodom. Ide is, oda is köt már valami. Egyik helyen az otthon, a család, másik helyen az előrehaladás, a hivatás áll. Bárcsak egyszerűbb lélek lehetnék! Sok embert ismerek, aki elköltözik az otthont adó városból egy másik helyre és pár hónap után már le is tagadja a gyökereit. Na, én nem vagyok ilyen. Sose tudnám örökre elhagyni, letagadni, kitörölni az otthonom Nyíregyházát, hiszen itt nőttem fel. Itt éltem le gondtalan gyermekéveimet. Ez a város utcáival végtelen játéklehetőséget adott, fáival kellemes árnyékot a nyári meleg ellen, hangulatával nyugalmat és szeretteljes légkört. Itt tanultam meg írni, olvasni, számolni, itt kötöttem meg az első éveken át tartó barátságokat és itt éltem meg az első szerelmet is (meg utána még jó pár...