Félek. Nem tudom mihez kezdjek, merre induljak. Amerre csak nézek minden darabokban van. Minden lassabban megy, mint ahogy azt a fejemben elképzeltem. Olyan sokat küzdöttem már. Évek óta harcolok a pánik ellen és azt mondhatom, hogy már egy újnyira vagyok a győzelemtől. Akkor miért nem vagyok boldog? Miért rettegek még mindig mindentől? Ez az egész már csak a fejemben létezik és ettől olyan félelmetes. Tele vagyok félelmekkel. Most, hogy fizikailag jobban vagyok most fogom fel, hogy itt állok egy romhalmaz tetején, ami elvileg az életem. Bár tudom, hogy ezért a romhalmazért sok ember bármit megadna. Hiszen egészséges ételekkel táplálhatom a testem, van hol aludnom, vannak akik nagyon szeretnek, van egy csodálatos családom és egy csodálatos párom. Azt csinálom, amit igazán imádok és ezerféle jövőbeni terv kavarog a fejemben, amik csak a megvalósításra várnak. Mégis kínzóan hasít belém a gondolat, hogy hol tartanék már, mi lenne velem, ha nem pocsékoltam volna el 6 évet az életemből,