Premium Barbie Blog

   Feszültség, stressz, pánik. Mindegyiket nagyon jól ismerem, ráadásul sokkal közelebbről, mint szeretném.Az első időkben a pánikrohamok és az állandósul erős feszültség teljesen megbénított. Nem tudtam, hogy ki vagyok, mit csinálok, mi történik velem. Aztán szép lassan ráébredtem, hogy ez így nem mehet tovább. Tennem kell valamit. Nem élhetem rettegésben az egész életem. Így születtek meg szépen lassan a túlélő terveim amiket a mai napig gyakran előveszek, pedig a pánikrohamok már szinte teljesen elmúltak, viszont egy-egy stresszes nap után vagy ha nem úgy alakulnak a dolgaim ahogy szeretném még mindig jó szolgálatot tesznek. Ezekből szeretném most veletek megosztani a 3 leghatékonyabbat. Remélem a segítségetekre lesznek majd!   Mozogj! A legkézenfekvőbbel kezdem, hisz ezt mindenki ismeri. Ha túl sok a stressz, ideges vagy nyugtalan vagy az egyik legjobb dolog amit tehetsz, ha fogod az edzőcuccod és elmész futni vagy az edzőterembe mozogni egy kicsit, hogy ...

    Gyerekkorom óta szerves része volt az életemnek a mozgás. 7 éves koromtól csak a szenvedélyemnek, a táncnak éltem. De azt, hogy igazán mit is jelenthet az embernek a sport, csak később tudtam meg. Pontosan akkor, mikor elkezdődtek életem legsötétebb, pánikkal teli évei. Akkor és később is, a sport volt az ami rengeteg pánikrohamon átsegített. Ha baj volt és féltem, hogy elvesztem a kontrollt, csak felültem a bringára és tekertem, tekertem, isten tudja hová vagy betettem egy durva alakreform edzést vagy felkaptam a futócipőm és elmentem futni. Persze az elején féltem, hogy nehogy közben rosszul legyek, vagy történjen valami, de amikor átlendültem a kritikus ponton minden kezdett szebb színben pompázni. Nem egyszer sírtam el ilyenkor magam. Igazán nem érdekelt, hogy ki látja vagy hogy ki mit gondol. Tudtam, hogy ennek a feszültségnek ilyen formában kell távoznia. Pár hónappal ez előtt, amikor Rubint Rékával beszélgettem erről, azt mondta, hogy a sport olyan, mint egy lelk...

   Úgy él bennem az első meditációm élménye, mintha most lett volna. Akkoriban még nagyon durva pánikrohamaim voltak amiket egyáltalán nem tudtam kezelni, de olvastam, hogy a meditáció jó hatással lehet az állapotomra ezért megpróbálkoztam vele. Keresetem egy relax zenét a youtube-on lefeküdtem a padlóra és próbáltam ellazulni. Ellazítottam a lábujjaimat, a bokámat, aztán a térdemet és ekkor egy elképesztő torokszorító, fulladásos roham jött rám. Azonnal felpattantam a földről és kétségbeesetten kapkodtam levegő után. Miután jobban lettem egyből tudtam, hogy valami igazán hatásos módszerre bukkantam, ha első alkalommal ilyen durva dolgokat tud kiváltani belőlem. Másnap ismét nekirugaszkodtam a meditációnak. Az előző nagyjából 15 másodperc után most kereken fél percig bírtam fulladásos roham nélkül. Következő nap még jobban ment, 1 percig jutottam.    Mára már azt hiszem egész rutinos meditálónak mondhatom magam. Igyekszem napi szinten sort keríteni rá, bár n...

   Lassan itt a szilveszter, mindenki átgondol mérlegel és számot vet. Én is ezt teszem, már legalább december közepe óta. Akkortájt jött rám először az érzés, hogy ideje leülni és elkezdeni alaposan átgondolni az idei és az elkövetkező évet. Az előző bejegyzésben már összegeztem, hogy mi az amit 2016-nak köszönhetek. Most inkább arról beszélnék, hogy mit várok a küszöbön álló 2017-től. Mert bizony nagyon sokat.    2015 még egy elég mélypontos évnek számított nálam. A pánikom bár enyhült, de még mindig sokszor megkeserítette az életem, a dolgaim nem mentek úgy, ahogy azt szerettem volna és az esetek többségében nem láttam az élet napos oldalát, hiába próbálkoztam. Akkor már évek óta elveszett voltam. Elvesztettem önmagam és csak éldegéltem egyik napról a másikra minden tudatosság nélkül. De legalább már felismertem ezt. Azt hiszem ez volt az első lépés. Felismertem, hogy a pánikrohamok miatt jó ideje nem vagyok önmagam. Az a nő aki nyúzott arccal, karikás szemekke...

   A pánikbetegség napjainkban már szinte népbetegségnek számít.  Élete során minden 10. ember él át valamilyen formában pánikrohamot. Van aki könnyen túlteszi magát rajta, de van aki beleesik ebbe a csapdába és van, hogy élete végéig nem tud megszabadulni tőle.    Csak kevesen tudják, hogy én is ebben szenvedek, közel 8 hónapja. Ezért is kezdetem például a blogba. Mindenképpen kellett valami, ami eltereli a figyelmem, különben csak naphosszat ültem volna és rettegtem volna attól, hogy mikor jön megint rám egy pánikroham. Főleg a sok stressz az aminek köszönhetően ide juthat egy ember. Nálam az elkeseredettség is szerepet játszott. 2 éve költöztem Budapestre, azóta küzdök a beilleszkedéssel és azzal, hogy sikerüljön barátokat szereznem. De valahogy nem megy. Eleinte nyitottan álltam az emberekhez, majd a sok sok elutasítás után egyre magasabb falakat kezdtem magam köré építeni és egyre magányosabbnak éreztem magam. Valahogy így jutottam el az első komoly páni...