Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

hála címkéjű bejegyzések megjelenítése

10 dolog amiért hálás vagyok az új évben (is)

    Az ember az év végét általában számvetéssel és összegzéssel zárja.  Számba vesszük milyen jó és rossz dolgok történtek velünk és hogy min kellene változtatni, majd megfogadunk ezt-azt amit aztán nem tudunk betartani.     Én úgy döntöttem, hogy most másképp közelítem meg a dolgot. Nem agyalok a múlton, azon már úgysem tudok változtatni, inkább az idénre koncentrálok és összegzés helyett inkább hálát adok mindenért ami jó az életemben. Olykor hasznos, ha nézőpontot váltunk és ebből az irányból közelítjük meg a dolgokat. Ha megírunk egy ilyen listát máris látni fogjuk, hogy az életünk sokkal jobb, mint amilyennek elsőre tűnik. 10 dolog amiért hálás vagyok az új évben (is): A csodálatos, összetartó családomért Az otthonunkért ami menedékként szolgál minden hétköznapi kis és nagy probléma elől. Az élményekért amiket tavaly szereztem Az egészségemért A munkámért, amit imádok csinálni Az új ismeretségekért. Munkatársakért és barátokért akiktől mindig tudok val...

29 év 29 bölcsesség #2

   A hét elején elkezdtem veletek megosztani azokat a  tapasztalatokat amiket az elmúlt 29 évem alapján sikerült leszűrnöm. Most folytatom a sort...     16. Soha ne ítélj meg senkit a külsőségek alapján! Ezt leckét csak 6-7 éve sikerült megtanulnom, de az kell mondjam, hogy sokkal jobb és boldogabb lett tőle az életem, hisz sok olyan embert is közel engedtem magamhoz, akiket ezelőtt soha. Pusztán a külsőségekből ítéltem és aki nem felelt meg a mércémnek azzal bizony szóba se álltam vagy ha igen, akkor is csak nagyon vonakodva. Pedig így rengeteg értékes, okos és pozitív embertől zártam el magam. Olyanoktól akiktől csak tanulhatok... Büszke vagyok rá, hogy ezen a buta beidegződésen felül tudtam emelkedni. Javaslom nektek is....    17. Légy kedves mindenkivel! Egy mosoly, egy kedves szó mindenki napját boldoggá teszi. Tudod: ha rámosolyogsz a világra, az visszamosolyog rád.    18. Olvass sokat, ne tunyulj, tanulj, sose állj ...

Csak bízz magadban

   Félek. Nem tudom mihez kezdjek, merre induljak. Amerre csak nézek minden darabokban van. Minden lassabban megy, mint ahogy azt a fejemben elképzeltem. Olyan sokat küzdöttem már. Évek óta harcolok a pánik ellen és azt mondhatom, hogy már egy újnyira vagyok a győzelemtől. Akkor miért nem vagyok boldog? Miért rettegek még mindig mindentől? Ez az egész már csak a fejemben létezik és ettől olyan félelmetes. Tele vagyok félelmekkel. Most, hogy fizikailag jobban vagyok most fogom fel, hogy itt állok egy romhalmaz tetején, ami elvileg az életem. Bár tudom, hogy ezért a romhalmazért sok ember bármit megadna. Hiszen egészséges ételekkel táplálhatom a testem, van hol aludnom, vannak akik nagyon szeretnek, van egy csodálatos családom és egy csodálatos párom. Azt csinálom, amit igazán imádok és ezerféle jövőbeni terv kavarog a fejemben, amik csak a megvalósításra várnak. Mégis kínzóan hasít belém a gondolat, hogy hol tartanék már, mi lenne velem, ha nem pocsékoltam volna el 6 évet az é...

Lomtalanítás, avagy a pazarlás netovábbja

   Nem erről a témáról akartam ma írni, de a környékünkön éppen zajló lomtalanítás és az ott látott dolgok annyira felháborítottak, hogy nem tudok elmenni mellettük szó nélkül.    Már az első években mikor Budapestre költöztem feltűnt, hogy a lomtalanítás itt kicsit másképp van mint otthon. Nálunk Nyíregyházán a lomtalanításokon a használhatatlan kacatokat szokták ilyenkor kitenni az emberek. Olyan dolgokat, amiket már nem lehet megjavítani. Itt Budapesten másképp van. Tökéletes állapotú könyveket, nagy doboz CD-t, kissé megkopott huzatú székeket és pár törött fogójú szekrényt lát az aki a nagy szeméthalmazt alaposabban szemügyre veszi. Ma még egy tökéletes állapotú babakocsit és néhány gyönyörű keretbe foglalt festményt is láttam az egyik halmazra dobva, melyet máris őrzött egy testes nő, hogy nehogy elvigye bárki is. Pedig ez elvileg már tilos..... De megszoktuk, hogy vannak szabályok és törvények amik nem vonatkoznak mindenkire.... Ez a része igazán nem is ér...

Új év, új élet

   Boldog új évet Szépségek! Végre elkezdődött a várva várt 2017-es év, így ideje belevágni a már korábban említett új élet programomba. Tavaly rengeteg önfejlesztéssel, egészséges életmóddal és spiritualitással foglalkozó könyvet olvastam el. Mindegyik nagyon sok pozitívat adott az életemhez amitől még lelkesebb lettem és még több könyvet vettem meg. Október körül támadt fel bennem a vágy először, hogy az olvasott tanácsok közötti össze-vissza kapkodás helyett szükségem lenne egy többlépéses, logikusan felépített rendszerre, amit aztán apránként átültethetek a saját életembe. Végül a  november végén beszerzett Ajurvédával foglalkozó könyv adta meg ehhez a végső löketet. Találtam benne egy viszonylag jó napirendet, aminek nagyon nagy százalékával egyetértettem, viszont igen sok dolog akadt benne amit szinte képtelenség lenne beépíteni egy mai modern életmódba. December elején fogtam hát az össze eddig olvasott inspiráló olvasmányt és elkezdtem összegyúrni egy nagy eg...

Mit várok 2017-től

   Lassan itt a szilveszter, mindenki átgondol mérlegel és számot vet. Én is ezt teszem, már legalább december közepe óta. Akkortájt jött rám először az érzés, hogy ideje leülni és elkezdeni alaposan átgondolni az idei és az elkövetkező évet. Az előző bejegyzésben már összegeztem, hogy mi az amit 2016-nak köszönhetek. Most inkább arról beszélnék, hogy mit várok a küszöbön álló 2017-től. Mert bizony nagyon sokat.    2015 még egy elég mélypontos évnek számított nálam. A pánikom bár enyhült, de még mindig sokszor megkeserítette az életem, a dolgaim nem mentek úgy, ahogy azt szerettem volna és az esetek többségében nem láttam az élet napos oldalát, hiába próbálkoztam. Akkor már évek óta elveszett voltam. Elvesztettem önmagam és csak éldegéltem egyik napról a másikra minden tudatosság nélkül. De legalább már felismertem ezt. Azt hiszem ez volt az első lépés. Felismertem, hogy a pánikrohamok miatt jó ideje nem vagyok önmagam. Az a nő aki nyúzott arccal, karikás szemekke...

Köszönöm neked 2016!

   Hála, hála, hála. Csak ez jut eszembe 2016-ról. Végtelen hálát érzek, hiszen annyi jó történt velem ebben az évben. Már 2015 szilveszterkor mondtam, hogy ez az év jobb lesz. Már akkor éreztem.    A pánikot tekintve igen nagy sikereket értem el, sokat javult a helyzet ebben az évben. Pánikrohamok helyett már csak feszültséget és ingerültséget érzek a rosszabb napokon. Az álmatlanság, a sötét gondolatok, a fejfájás, az izommerevség mind elmúltak, a többi hülye tünettel együtt. Maradt viszont az agyam állandó "fátyolosság" érzete, ami elég zavaró, ha az ember kreatív tevékenységet próbál végezni (pl. blogbejegyzést írni ).   A blog terén is nagyon jó volt ez az év. Sok olyan lehetőséget kaptam amiről korábban álmodni sem mertem volna, például részt vehettem a Martini Forma 1 Pre- Race partyn, ellátogathattam a Sziget fesztiválra, ott voltam a NYX megnyitón és még számos különleges workshopon, szülinapon és eseményen vehettem részt. Légrádi Alexand...