Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy cuki gyerek voltam. Komolyan. Anyukám mesélte, hogy lépte nyomon megállítottak minket az utcán, hogy megnézzék az édes kis pofimat. Anya azt is elmesélte, hogy már egész pici korom óta oda voltam azért, ha szépen felöltöztettek. Akkor csak feszítettem, illegettem magam és minden visszatükröződő felületben magamat nézegettem.
Nos, ez most sem változott sokat. Nem tudok leszokni róla, hogy mindenben megnézzem magam, legyen az egy autó üvege, egy kirakat vagy épp egy pocsolya a földön. Nincs mit tenni, így születtem. Azt is ugyanúgy imádom, ha kiöltözhetek. A szép ruhákat, a csini frizurákat....
Hiszem, hogy azokról a meghatározó tulajdonságokról, melyek velünk születnek nem szabad leszoknunk, mert ezektől leszünk igazán önmagunk.
Amióta állni tudok azóta táncolok. Felálltam a kiságyban, kapaszkodtam és vadul riszáltam a Lambadára. Az volt a kedvencem. Nem csoda hát, hogy az egész életemben fontos szerepet töltött be a tánc és bár most néhány éve hanyagolom, de a vágy iránta sosem csillapodott bennem. Azt hiszem lassan ideje feleleveníteni a tudásom....
A tánc tesz és tett azzá aki vagyok, ettől vagyok önmagam. Meg a tükröktől amikben megnézem magam, meg attól, hogy imádom a ruhák által kifejezni magam...
Ha pedig már ennyit beszéltem a kicsi énről, akkor ideje megmutatni is. Összegyűjtöttem nektek pár kedvenc gyerekkori képet, hogy még egy kicsivel jobban megismerjetek engem és az életemet.
Kezdjük akkor időrendi sorrendben!
Na, ugye milyen cuki voltam? A szerkóm meg zseniális. Esküszöm nektek, hogy egy ilyen mintás overallt még most is hordanék...
Ezek a képek szintén nagy kedvenceim. Főleg a törölközős.
Ezeken a fotókon már ülni is tudtam a menő piros kisszékemben, amikor épp nem nagyi ölében töltöttem az időt..
Azok az igéző kék szemek.....
Itt pedig elől már két fogam is van, szóval joggal érezhettem magam nagyon nagy királynak.
A fentiekben pedig pont erről beszéltem. Szépen kiöltözve táncikálok a Lambadára.
Bónuszként pedig hoztam nektek 2 olyan képet amiken már sokkal nagyobb vagyok. Ezeken nagyjából 10 év körüli lehetek
Az első életem első többnapos táborában készült, a második pedig nagyiéknál az elsőáldozó ruhámban. Nem ezek életem képei, de úgy gondoltam, hogy hozok pár ilyet is, mert ez is én vagyok.
Na mit szóltok hozzá? Mutassak még több gyerekkori képet?
Nos, ez most sem változott sokat. Nem tudok leszokni róla, hogy mindenben megnézzem magam, legyen az egy autó üvege, egy kirakat vagy épp egy pocsolya a földön. Nincs mit tenni, így születtem. Azt is ugyanúgy imádom, ha kiöltözhetek. A szép ruhákat, a csini frizurákat....
Hiszem, hogy azokról a meghatározó tulajdonságokról, melyek velünk születnek nem szabad leszoknunk, mert ezektől leszünk igazán önmagunk.
Amióta állni tudok azóta táncolok. Felálltam a kiságyban, kapaszkodtam és vadul riszáltam a Lambadára. Az volt a kedvencem. Nem csoda hát, hogy az egész életemben fontos szerepet töltött be a tánc és bár most néhány éve hanyagolom, de a vágy iránta sosem csillapodott bennem. Azt hiszem lassan ideje feleleveníteni a tudásom....
A tánc tesz és tett azzá aki vagyok, ettől vagyok önmagam. Meg a tükröktől amikben megnézem magam, meg attól, hogy imádom a ruhák által kifejezni magam...
Ha pedig már ennyit beszéltem a kicsi énről, akkor ideje megmutatni is. Összegyűjtöttem nektek pár kedvenc gyerekkori képet, hogy még egy kicsivel jobban megismerjetek engem és az életemet.
Kezdjük akkor időrendi sorrendben!
Na, ugye milyen cuki voltam? A szerkóm meg zseniális. Esküszöm nektek, hogy egy ilyen mintás overallt még most is hordanék...
Ezek a képek szintén nagy kedvenceim. Főleg a törölközős.
Ezeken a fotókon már ülni is tudtam a menő piros kisszékemben, amikor épp nem nagyi ölében töltöttem az időt..
Azok az igéző kék szemek.....
Itt pedig elől már két fogam is van, szóval joggal érezhettem magam nagyon nagy királynak.
A fentiekben pedig pont erről beszéltem. Szépen kiöltözve táncikálok a Lambadára.
Bónuszként pedig hoztam nektek 2 olyan képet amiken már sokkal nagyobb vagyok. Ezeken nagyjából 10 év körüli lehetek
Az első életem első többnapos táborában készült, a második pedig nagyiéknál az elsőáldozó ruhámban. Nem ezek életem képei, de úgy gondoltam, hogy hozok pár ilyet is, mert ez is én vagyok.
Na mit szóltok hozzá? Mutassak még több gyerekkori képet?