2016. augusztus 30., kedd

Programajánló: Nyíregyházi Állatpark

   Nagyjából 3 hete otthon voltam, így felkerestük a családommal a Nyíregyházi Állatparkot. Az hiszem utoljára talán 2 éve jártunk ott, így időszerűnek tartottam egy újabb látogatást az állatok birodalmába.

  Első ötlettől vezérelve vasárnap indultunk neki, de nem jutottunk sokra, ugyanis a pénztárnál hatalmas sorok kígyóztak és parkolóhely sem akadt sehol a környéken, így kénytelenek voltunk elnapolni a kiruccanást. Nagyon okosnak éreztük magunkat amikor kigondoltunk, hogy eljövünk helyette szerdán, hétköznap úgyis mindenki dolgozik, biztos kevesen lesznek. De szeretett szülővárosom állatkertjének óriási népszerűségét mutatja, hogy bizony nem lett igazunk. Azért a tömeg nem volt hasonlítható a vasárnapihoz, de egy átlagos hétköznaphoz képest igen is meglepő volt közepes méretű kígyózó sorokat látni a jegypénztárnál. A sorban állva hallottam, hogy volt család aki egyenesen Pécsről utazott ide, hogy megnézze az ország egyik legnagyobbnak és legszebbnek mondott parkját.





  Ahhoz, hogy a legnagyobb bizony nem férhet kétség, hiszem míg gyerekkorunkban egy délelőtti programnak tekintettük az állatkertet, mára egy egész napos elfoglaltsággá nőtte ki magát. Jól jött hát a térkép amit a jegypénztárnál kaptunk. E nélkül ugyanis képtelenség lenne mindent végigjárni és még így is lehetséges, hogy kimarad egy-egy állat a labirintusos elrendezés miatt.


kép forrása: http://www.zoos.mono.net/12911/Sosto%20*/**



   A Zöld Piramis nem volt nagy újdonság, jártam már benne az előző látogatásunkkor és most ismét szembesülnöm kellett vele, hogy én és a nagyon imbolygós függőhíd nem vagyunk barátok, mert minden alkalommal szédülök tőle. :D


   Baromi jó extrának tartom, hogy az állatok megtekintése mellett a park vezetősége figyelmet fordít az élmények szerzésére is. A Zöld Piramisban előfordul, hogy vihart generálnak dörgéssel és permetező esővel,  Tarzan ösvényén testközelből csodálhatjuk meg a mellettünk sétálgató madagaszkári makikat, láthatunk papagáj és fóka showt sőt még egy izgalmas tevegelésre is befizethetünk. Biztos voltam benne, hogy a tesóm nem fogja kihagyni ezt az élményt, de azt, hogy még Tamara is bevállalja nem is gondoltam volna....





    A Viktória házban most voltam először, mert ez még új épületnek számít.
Annyi változatos állatfaj található benne, hogy szinte megszámlálni is lehetetlen. Láthatunk itt például szumátrai tigrist, krokodilt, aligátort, majmokat és rengeteg édesvízi állatot is.




   De minden helyszín közül az Andok kalandok épületegyüttes volt a kedvencem, ami Dél- Amerika élővilágát mutatja be. Az ajtón belépve engem teljesen rabul ejtett a misztikus inka templom hangulat. Azt hiszem itt töltöttem a legtöbb időt az egész kirándulás alatt.
Aztán próbára tettük bátorságunkat a kötélpályán, ami végighúzódik az Andok világának lakói felett, így egyedülálló módon a magasból vehetjük szemügyre az állatokat.









   A sor végére az afrikai szekciót hagytuk, ami nekem személyes kedvencem az elefántokkal és a zsiráfokkal, de előtte muszáj volt egy kis szünetet tartani és megtömni a sok sétától korgó gyomrunkat egy isteni és brutálisan laktató kenyérlángossal.
Sok borfeszten és hasonló rendezvényen ettem már kenyérlángost, de megint bebizonyosodott, hogy ezt is csak Szabolcsban tudják igazán jól elkészíteni. Itt a kenyérlángos nem egy pizzatészta szerű dolog, egy utánzat, hanem igazi isteni kenyértésztából készült rusztikus finomság.
Ember legyen a talpán aki ebből meg bír enni egy egészet.

   Telehassal aztán nekivágtunk Afrikának és meglestük az oroszlánokat, a zebrákat és a nagyon nagyon cuki szurikátákat.





   Azt szeretem különösen ebben az állatkertben, hogy tulajdonképpen a lehető legkevesebb kerítés, drót és rács választ el minket az állatoktól. Ezért sokkal közelebb érezhetjük magunkhoz őket és olyan szemszögből is láthatjuk őket amilyenből más állatkertekben nem.
Ráadásul a 300.000 négyzetméteres alapterületnek köszönhetően a különböző fajok sokkal nagyobb élettérrel rendelkeznek, mint máshol, így minden bizonnyal jobban is érzik magukat.
Nekem a szívem szakad meg amikor elmegyek egy állatkertbe és azt kell látnom, hogy az általam bálványozott egyik fenséges állat egy zsebkendőnyi helyen szorong bánatos arccal. Ezt minden érző szívű embernek borzasztó látni.
Nyíregyházán úgy látom próbálják elérni azt, hogy a parkban ne csak az emberek, hanem az állatok is jól érezzék magukat és ez igazán felemelő érzés.






   Viszont van valami ami mellett nem tudok elmenni és bár először nem akartam szóvá tenni, de nem tudom magamban tartani.
Ez pedig nem más, mint mi emberek és az állatkertben tanúsított viselkedésünk.
Nem egy jelenetet láttam, amikor gyerekek, ami még szomorúbb sok esetben felnőttek is, artikulálatlan hangon kiabálva dörömbölnek az üvegen, hogy az állat végre odanézzen egy pillanatra.
Pedig minden ablakhoz ki van írva, hogy ne kopogtassanak, mégis megteszik és amikor szegény pára végre odanéz, hogy miféle tapló keveredett már megint a ketrecéhez akkor diadalmasan felnevetnek. Ez az, sikerült!
Én ilyenkor szívem szerintem odavágnám (egyébként párszor meg is tettem), hogy nagyon ügyes vagy hülye gyerek, de nem tudom mit szólnál hozzá, ha a majom helyett te lennél ide bezárva és el kellene viselned ezt a dörömbölést minden nap.

   Tisztelnünk kellene a többi élőlényt, csendben megnézni őket és továbbállni. Nem itt kell megmutatni egy ketrecbe zárt állatnál, hogy igenis az ember van a táplálkozási lánc csúcsán és ő az istenkirály.
A felsőbbrendűséget nem agresszióval és "kivagyisággal" kell megmutatni, hanem értelemmel, toleranciával és tisztelettel minden élőlény iránt.





   Összességében én nagyon szuper egész napos programnak tartom az állatkert meglátogatását, ahol rengeteg élményre tehetünk szert. Megéri ellátogatni ide az ország bármely részéről.
Hamarosan jelentkezem majd egy nyíregyházi útikalauzzal is, hogy a több napra érkezők még több információt tudhassanak meg kedvenc városomról.
Tartsatok velem akkor is!