Vannak ruhák amiket eltesz az ember. Egy gyerekkori felsőt, a tinédzserkori dzsekit vagy nadrágot. Nem feltétlenül azért, mert később divatos lehet még és újra hordhatjuk mi magunk vagy akár a gyerekünk. Sokszor az érzelmi értéke miatt tesszük el ezeket a darabokat. Mert annak idején ebben ismertük meg a jelenlegi párunkat, ebben éltünk át egy őrületes bulit vagy mert egyszerűen ez volt a kedvenc ruhadarabunk és nem volt szívünk megválni tőle. Nekem is sok ilyen ruhám van. Többsége 18-20 éves koromból maradt meg. Van köztük már sok divatjamúlt is, de szép számmal akad olyan is ami éppen most éli reneszánszát. Ezek között mazsolázgattam a múltkor amikor otthon jártam. Felidéztem a hozzájuk fűződő emlékeimet. de a felpróbálásuktól tartózkodtam ugyanis egy évvel ezelőtt megpróbáltam már, de szomorúan el kellett könyvelnem, hogy képtelen vagyok már beléjük préselődni. Ez eléggé lehangoló felfedezés volt, így nem akartam kitenni magam ismét egy ilyen rossz é...