2017. március 29., szerda

3 filléres, otthon elkészíthető locsolókölni

   Manapság már egyre népszerűtlenebb a locsolkódás húsvét hétfőn, mert a lányok nagy többsége (köztük én is) inkább elbujdokolnak előle. Pedig ha belegondolunk ez rossz hozzáállás, hiszen idővel így kihal és eltűnik népünk egyik meghatározó hagyománya. E miatt én azért a családban nem szabotálom a locsolást, hanem hagyom, hogy apukám, a tesóm és még pár betévedő rokon meglocsoljanak. Kiváltképp az unokahúgom miatt próbáljuk erőltetni családon belül ezt a dolgot, mert nem szeretnénk ha úgy nőne fel, hogy ő már szinte semmit nem tud erről a népszokásról. Ezért húsvét vasárnap a sütés-főzés mellett tojást festünk és tojásvadászatot is indítunk a kertben elrejtett édességek után (bár ez már egy új keletű szokás). A lényeg, hogy a kis Napraforgófej (annyira ráragadt ez a becenév XD ) ismerje ezt az ünnepet és tudjon hozzá szokásokat is párosítani.





   Visszatérve a locsolásra, amivel nekem a fő bajom van, az az 500 féle szintetikus kölni a fejemen amitől estére nem csak elviselhetetlenül büdös leszek de irtóra viszketek is tőle. Ezt én egyértelműen a kölnik megnövekedett szintetikus anyag tartalmának a számlájára írom.
De jó hír, hogy otthon fillérekből készíthetünk illatos locsolókölniket a család férfitagjainak, mindenféle káros anyag használata nélkül!


  Íme erre néhány alternatíva:


Rózsa illatú locsolókölni

  Ennél egyszerűbb megoldást nem is igazán választhatunk. Mindössze csak vennünk kell egy üveg, bioboltokban kapható rózsavizet (400 és 700 ft között mozog az áruk) és szórófejes kis palackba tölteni. Ha nincs idő már méricskélni, kevergetni akkor ez a legtutibb megoldás.
Ha komplexebb illatra vágyunk akkor feltuningolhatjuk még pár csepp (maximum 5) levendulaolajjal.






Levendulás locsolókölni

   Ez egy kicsit erőteljesebb és hosszabban illatozó verzió.
Kell hozzá 20 ml desztillált víz, 10 ml alkohol (gyógyszertárakban kapható 70%-os) és 10 csepp levendula illóolaj.
Az elkészítése pedig pofonegyszerű. Az összes hozzávalót öntsük egy szórófejes kis üvegbe és alaposan rázzuk össze.







Ibolya illatú olcsolókölni

   Ha több időnk van, mert húsvét előtt pár nappal már gondolunk a kölni beszerzésére, akkor készíthetjük friss virágból is!
Ehhez 3 evőkanál ibolyavirágra és 150 ml desztillált vízre van szükségünk. Na meg egy jól záródó csavaros tetejű üvegre. Ebbe kell beletennünk az alapanyagokat, majd 24 órát állni hagyni a hűtőszekrényben.  Ezután leszűrjük és már mehet is a szórófejes üvegbe!
Szobahőmérsékleten 3 napig, hűtőszekrényben 2 hétig áll el.





Mit szóltok ezekhez a receptekhez? Ki fogjátok próbálni valamelyiket?






2017. március 24., péntek

Egy nap a Shiraz Hotelben

   Vasárnap a Szerelmemmel és néhány másik bloggerrel lehetőséget kaptunk, hogy betekintsünk a csodálatos Shiraz hotel falai mögé. Több éves álmom vált valóra ezzel, hiszen nem is tudom, hogy mióta nézegettem ezt a szállodát és álmodoztam róla, hogy egyszer majd eljutok ide. Hát most sikerült.



   A hotel Egerszalókon található, ahol maga a környék is igazán különleges hangulatú. Engem teljesen lenyűgözött az odavezető út érdekes kettőssége, melyben a hatalmas szállodák és borospincék tökéletes megférnek az erőkkel borított hegyes- völgyes táj természetessége mellet. Érdekes példa ez arra, hogy a természet és a modern építészeti remekművek milyen szépen kiegészíthetik egymást.
Ennek a csodás tájnak köszönhetően már maga az odaút is káprázatos és valahogy olyan léleknyugtató volt.

   A szálloda ajtaján belépve először azt hiszem mindenkit a kellemes, keleties füstölőillat ragad meg, ami máris felhívja a figyelmet arra, hogy itt valami különlegesre számíthatunk és ebben nem is tévedünk nagyot. A falaktól kezdve  szőnyegeken át egészen a lámpákig minden gyönyörű, színes, díszes és a végletekig kidolgozott. Egyszerűen nem lehet kivetnivalót találni a látványban. Ekkor még rajtunk van a külvilág hatása, mindenki pakolászik, tesz-vesz, élénken beszélgetünk, aztán megérkeznek az első italok. Díszes tálcákon érkeztek a gyönyörű, kecses poharak, melyekbe keleties módon magasról töltve csorgatják a gőzölgő mentateát, amibe itt egy kis rózsavizet is csempésznek. Én alapjáraton cukor nélkül iszom minden teát, ám itt autentikusan nem spórolnak a cukorral mégsem éreztem szörnyen édesnek az italom. Kellemes volt, Mind hőfokra, mind ízre.
Csak üldögéltem a székben a teámat kortyolgatva egy csodálatos teremben és körbevett a lágy füstölőillat. Ez volt az első pillanat amikor azt éreztem, hogy megérkeztem Csodaországba. Kezdett átjárni a hely varázsa és én észrevétlenül, egy lépéssel máris távolabb kerültem a külvilágtól.



   A nap első programja egy vezetett hoteltúra volt, melynek keretén belül megnézhettük a különleges lakosztályokat, bejárhattunk minden szegletet és bőséges képi -és videóanyagot készíthettünk az élménybeszámolókhoz.







   Aztán következett a wellness részleg. Puha köntösökbe bújtunk és felfedeztük a szaunákat, a gőzkabint és minden medencét. Ekkor már nagyjából fél 3 körül járhatott az idő, de vízhez még nem értünk a rengeteg látnivaló miatt.




    Az első vizes program a negyed 3-kor kezdődő Hammam rituálé volt, amiről biztosan állíthatom, hogy életem egyik legnagyobb élménye. Különleges, frissítő, intenzív. Annyira beleszerettem a dologba, hogy most nem is szaporítom tovább róla a szót, hanem majd egy külön bejegyzésben mesélek a rituálé menetéről és az átélt érzéseimről. Egy biztos. Életem végéig bántam volna, ha nem próbálom ki. Külön tetszett, hogy közben folyamatos információval láttak el minket, megtudhattuk, hogy melyik lépés miért van, mire jó, hallhattunk a történelmi háttérről is. Egyébként ez az egész ott-tartózkodásunk alatt jellemző volt. A személyzet nagyon felkészült, bátran lehet kérdezni tőlük, mindenről tudnak nekünk mesélni és minden kérdésünkre megkapjuk a választ. Ez külön tetszett nekem, mert mi a párommal azok a fajta emberek vagyunk akik még pihenés közben is szeretnek újat tanulni, tudni, hogy mi miért van, honnan származik, mi a története. Szóval ez a fajta kíváncsiságunk teljesen ki volt elégítve a nap folyamán.

Közben észre sem vettem, de a hoteltúra alatt teljesen megszokta az orrom a füstölők illatát. Már nem is éreztem és a sejtelmes fényeket is megszokta a szemem. A Hammam rituálé alatt pedig megtettem a második lépést, amitől teljesen elszakadtam a külvilágtól. Eszembe se jutott már hogy mi van otthon, hogy mit főzzek holnap vagy hogy milyen munkát kell megcsinálnom határidőre. Mintha minden stresszes gondolat egycsapásra kiszállt volna a fejemből.




A megtisztulás után egy könnyű, salsában pácolt grillezett csirkemelles, salátás ebéddel és egy kis pihenéssel folytattuk a napot. Na, meg persze a zseniális mentateával, amiből jó pár adag lecsorgott mindegyikünk torkán.




   Itt már azért éreztük jóleső fáradtságot, de még hátra volt a szaunavilág amiben nagyon sok különlegesség akadt.  Például a szénás aromakabin, ami nekem kifejezettem tetszett. Kellemes a hőmérséklete, kényelmesek az ülőhelyek és tiszta jóleső szénás- gyógynövényes illat terjeng benne. Ilyen helyen nincs is kedve az embernek beszélgetni, se gondolkodni. Teljes kikapcsolódást nyújt a testnek, a léleknek és az elmének is. Hasonlóan nagy hatással volt rám az Aquameditációs szoba is, ahol minden feltétel adott a tökéletes meditációhoz.





   A nap végeztével ledobtuk a puha köntösöket, visszavettük az utcai ruhánkat és kiléptünk a Shiraz ajtaján. Ekkor értettem csak meg igazán, hogy mit éltem át odabent. A külvilág furán idegennek hatott. Olyan volt, minta egy átjárón egy másik világba léptem volna át. Egyszerűen szokni kellett a valóságot.  Azt hiszem ez a valódi kikapcsolódás. Amikor lépésenként, észrevétlenül eltávolodsz a mindennapoktól, elengeded az aggasztó gondolatokat, aztán már csak az élményre koncentrálsz és amikor vége szinte sokként ér a valóság. Ha ezt érzed biztosan tudhatod, hogyha csak néhány órára is de tökéletes kikapcsoltál.  Ezt adta nekem a Shiraz Hotel. Semmihez sem fogható élményt és teljes kikapcsolódást.

 











2017. március 22., szerda

Shiraz Hotel élményvideó

   A facebook és insta követőim (hála a töménytelen mennyiségű posztolt képnek) már tudhatják, hogy vasárnap az egerszalóki Shiraz Hotelben vendégeskedtünk.
Élményeinket videóban is megörökítettük, ami tegnap este felkerült a Youtube csatornára. Kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá.

  Aki pedig olvasni szeret jobban, annak pénteken érkezik egy bejegyzés, amiben a videóban nem megjeleníthető élményekről és a hotellel kapcsolatos érzéseimről írok majd.


   Addig pedig kukkantsátok meg a videót!
Ha tetszett  nektek akkor jelezzétek felém egy lájkkal vagy megosztással!




2017. március 20., hétfő

Lelki dilemma

   Kedvesnek lenni igenis menő, legyél jó ember, ne tarts haragot, segíts annak is aki bántott. Sok- sok ilyen mondatot hallunk nap, mint nap, sőt én magam is használok ezek közül párat. A legutóbbi bejegyzésem is valami hasonlóról szólt. Elméleti síkon ez nagyon jól hangzik, de amint azt magam is megtapasztaltam nem könnyű feladat jó embernek lenni. A legtöbbünk életében vannak olyan egyének akik annyi rosszat megtettek velünk, hogy mindent kívánnánk nekik csak épp nem jót. Nekem is akad ilyen személy a környezetemben, akitől amióta csak ismerem csak a rosszat kaptam szemtől szemben és aljasul hátulról is. A legegyszerűbb megoldás erre az ha az ilyen embert egyszerűen kizárjuk az életünkből és elkerüljük, nem járunk vele egy társaságba és teljesen elkerüljük. Na de mi van akkor ha az nem megy, mert mondjuk egy környéken laktok és elkerülhetetlen a találkozás. Elköltözni meg csak nem lehet egy igazi barom miatt.
 Ilyenkor jön a B terv: meg kell próbálni emberi módon élni egymás mellett. Meg kell neki bocsátani elengedi az iránta táplált haragot, nem keresni vele a kapcsolatot, de ha mégis muszáj nekünk mindig emberinek kell maradni az illetővel, akkor is ha ő történetesen továbbra sem az velünk. Ezzel biztosítva a saját lelki békénket. Legalábbis ez az elmélet. Jól hangzik. Megbocsájtás plusz felülemelkedés a rosszon plusz emberi viselkedés egyenlő lelki béke.
Vagy mégsem így van?





  Régóta dolgozom azon, hogy a fent említett gonosz embernek megbocsássak, de emellett kerülöm amennyire tudom. Ma mégis úgy adódott, hogy találkoztam vele és a segítségemre szorult. Én pedig megpróbáltam jó ember lenni és segítettem neki. Most mégsem érzem jól magam. Hol van a lelki béke amit éreznem kellene, az elégedettség, hogy helyesen cselekedtem? E helyett csak rossz érzések kavarognak bennem. Ha belegondolok rendesen megbántam, hogy segítettem neki és ezzel könnyebbé tettem neki a dolgokat. Másrészt félek is, hogy nehogy visszaüssön ez az egész és ismét valami hátulról jövő szemétséggel "köszönje meg" a jót amit érte tettem. Miért nem mondtam neki egyszerűen azt, hogy nem segítek és sétáltam el? Valószínűleg azért mert ráléptem a jó útra de még csak az elején tartok. Tudom, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, de van még bennem elég harag az illető iránt ami miatt még nem tudok örülni a saját lelki fejlődésemnek.
Mert ezzel a tettel megint sokat fejlődtem lelkileg. Legalábbis mindenki azt mondja, hogy ez nagy dolog és hogy büszkék rám. Csak én nem érzem egyáltalán, hogy ez helyes volt e vagy butaság.
Fura dolog az emberi lélek. Sokkal kuszább, sokkal bonyolultabb, mint azt bárki gondolná. Nincs rá jó recept. Lehet, hogy a helyeset teszed mégsem tudsz neki örülni és mégsem érkezik meg a várt lelki nyugalom.
Mindenesetre, akkor is ha most nem érzem, de hallgatok a körülöttem lévő jó emberekre akik szerint igenis csodás dolgot vittem véghez és ismét egy nagy lépést tettem előre, a boldog, emberi, szeretetteljes és gondtalan élet felé. Ha ők mondják, akkor biztos így van, mert bennük feltétel nélkül megbízom....


  Érdekelne, hogy ti életet már át hasonló élményt? Vagy csak én vagyok ilyen fura szerzet aki kicsit túlagyalja a dolgokat?





2017. március 17., péntek

Engedd el a haragot!

   Úgy él bennem az első meditációm élménye, mintha most lett volna. Akkoriban még nagyon durva pánikrohamaim voltak amiket egyáltalán nem tudtam kezelni, de olvastam, hogy a meditáció jó hatással lehet az állapotomra ezért megpróbálkoztam vele. Keresetem egy relax zenét a youtube-on lefeküdtem a padlóra és próbáltam ellazulni. Ellazítottam a lábujjaimat, a bokámat, aztán a térdemet és ekkor egy elképesztő torokszorító, fulladásos roham jött rám. Azonnal felpattantam a földről és kétségbeesetten kapkodtam levegő után. Miután jobban lettem egyből tudtam, hogy valami igazán hatásos módszerre bukkantam, ha első alkalommal ilyen durva dolgokat tud kiváltani belőlem.
Másnap ismét nekirugaszkodtam a meditációnak. Az előző nagyjából 15 másodperc után most kereken fél percig bírtam fulladásos roham nélkül. Következő nap még jobban ment, 1 percig jutottam.




   Mára már azt hiszem egész rutinos meditálónak mondhatom magam. Igyekszem napi szinten sort keríteni rá, bár nem mindig sikerül. De az kétségtelen, hogy a pánikomnak jót tett. Minél tovább tudtam ellazulva maradni annál enyhébbek lettek a rohamaim. Igaz mindig csak egy hajszállal, de nekem már ez is sokat jelentett. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy hagyma, amiről minden meditáció után lekerül egy réteg stressz.
Mostmár végig tudok csinálni egy 15-20 perces meditációt úgy, hogy teljesen ellazulok és a pánik legapróbb jelét sem észlelem magamon. Ennek fényében nem csoda hát ha úgy gondoltam, hogy bennem felgyülemlett stressz legnagyobb részétől már megszabadultam, mostmár csak az apró simítások vannak hátra.
De tegnap megbizonyosodhattam róla, hogy mennyire rosszul gondoltam.
Épp Rubint Réka 2011-es jubileumi programjából csináltam pár 20 perces részt, amikor a végén egy meditációra bukkantam. Gondoltam jól esne ennyi mozgás után egy kis lazulás, így elfeküdtem a padlón és elkezdtem figyelni Réka szavait. Rutin menetnek gondoltam az egészet, hiszen ezerszer meditáltam már minden gond nélkül, bár kicsit zavart az elején a zene közbeni folyamatos beszéd, de aztán egész jól megszoktam. Ám bizonyos részeknél elkezdett furán reagálni a testem, például rángott a hasizmom vagy a szemhéjam. De a legdurvább az volt, amikor a megbocsátás részhez értünk. A testem ekkor furán bizseregni kezdett, a hasizmom összerándult, a kezeim pedig égni kezdtek. Ennek ellenére türelmesen végigcsináltam a gyakorlatot, bár közben egy- egy könnycsepp kigördült a szememből. A korábban érzékelt tünetek a meditáció végéig megmaradtak amikor pedig felültem kitört belőlem egy 10 percig tartó keserves zokogás, ami után megkönnyebbültem ugyan, de közben rájöttem, hogy mennyi elfojtott érzelem van még bennem.




   Korábban azt hittem, hogy nem okoz gondot ha neheztelek valakire, mert úgy éreztem, hogy nem hat túl mélyre bennem ez az érzés. Ám most rá kellett döbbennem , hogy ez nem így van. A harag, a neheztelés és az utálat igenis mélyre hatolt bennem bizonyos, engem folyton bántó emberek iránt.
Ezen élmény után viszont elhatároztam, hogy dolgozni fogok a dolgon és megpróbálok megbocsájtani mindenkinek akire valamilyen módon neheztelek. Meg fogok bocsájtani nekik, el fogom engedni a haragot és nem fogok többé olyan emberek szavával foglalkozni akik csak negatívat hoznak az életembe. De ehhez még jó párszor meg kell csinálnom a meditációt és jó párszor ki kell sírnom magam utána. Viszont tudom, hogy minden egyes alkalommal egyre könnyebb lesz és egyre közelebb kerülök a vágyott lelki szabadsághoz...


  Próbáljátok ki ti is, ha meg akartok szabadulni a rejtett nehezteléstől.

Magát a meditációs részt az alábbi videóban a 30. percnél találjátok (bár megjegyzem az kicsit zavaró lehet elsőre, hogy az utolsó pár perc hiányzik a végéről, de meg lehet szokni )




2017. március 15., szerda

Franciás hangulatban

   Vannak ruhák amiket eltesz az ember. Egy gyerekkori felsőt, a tinédzserkori dzsekit vagy nadrágot. Nem feltétlenül azért, mert később divatos lehet még és újra hordhatjuk mi magunk vagy akár a gyerekünk. Sokszor az érzelmi értéke miatt tesszük el ezeket a darabokat. Mert annak idején ebben ismertük meg a jelenlegi párunkat, ebben éltünk át egy őrületes bulit vagy mert egyszerűen ez volt a kedvenc ruhadarabunk és nem volt szívünk megválni tőle.




   Nekem is sok ilyen ruhám van. Többsége 18-20 éves koromból maradt meg. Van köztük már sok divatjamúlt is, de szép számmal akad olyan is ami éppen most éli reneszánszát. Ezek között mazsolázgattam a múltkor amikor otthon jártam. Felidéztem a hozzájuk fűződő emlékeimet. de a felpróbálásuktól tartózkodtam ugyanis egy évvel ezelőtt megpróbáltam már, de szomorúan el kellett könyvelnem, hogy képtelen vagyok már beléjük préselődni. Ez eléggé lehangoló felfedezés volt, így nem akartam kitenni magam ismét egy ilyen rossz élménynek. Anyukám viszont kötötte az ebet a karóhoz. Mindenképpen szerette volna, ha belebújok az egyik szoknyába, hogy lássuk mennyit fogytam.Végül beadtam a derekam és kiválasztottam egy régi ballagási szoknyámat, ami ma már szívesen viselnék az utcán is.
És láss csodát minden nehézség nélkül rám jött és még a cipzár is egész könnyen felment. Eszméletlen érzés átélni a pillanatot, amikor rájössz, hogy lassan 28 éves fejjel újra jó lett rád az a szoknya amit röpke 10-12 évvel ezelőtt hordtál. Ráadásul jól is áll és nem úgy nézel ki benne, mint egy töltött csirke. Én annyira boldog lettem, hogy azóta folyton azon jár az eszem, hogy mikor lesz már olyan idő, hogy állandóan hordhassam az önbizalom növelő szoknyát. Mert abban biztosak lehettek, hogy amint eléri az idő azt a hőfokot amikor már nem fagyok szét benne én éjjel -nappal ebben fogok járni :D

De amíg ez az idő elérkezik készítettem hozzá egy különleges outfitet, aminek középpontjában Párizs és az Eiffel-- torony áll.





   Az egyenes vonalú, magas derekú szoknyákkal szerencsénk van, mert szinte minden fazonú felsőhöz passzolnak. Viselhetjük toppal, blúzzal, inggel, pólóval, atlétával csak figyeljünk rá, hogy utóbbi esetekben mindig húzzuk be a felsőt a szoknyába, hogy láttassuk a derekunkat.

Én most egy egyszerű póló fazon választottam hozzá, a kedvenc piros magassarkúmat, boríték táskát és egy különleges Rossetti ékszerszettet.











   Hűvösebb napokon felkaphatunk még hozzá egy farmer dzsekit és egy sálat is.







   Mit szóltok ehhez a szetthez?


  Párizs ékszerszett: http://rossettibizsu.hu/parizs-szett.html

Gyűrű: http://rossettibizsu.hu/marvany-teglalap-gyuru.html




2017. március 13., hétfő

A nap bloggere voltam #3

  A tavalyi év után idén is megkaptam a megtisztelő címet és ismét a nap bloggere lehettem a Magyar bloggerek és blogkedvelők csoportban. Sok érdekes kérdést kaptam ismét, amikre ezen bejegyzés keretei között válaszolok.


   Honnan jött a blog neve? Szeretnél Barbie-ra hasonlítani?

Az előző évben is megkaptam ezt a kérdést, amit akkor olyan szépen összeszedtem, hogy most sem tudnám jobban. Szóval erre az alábbi linken meg is találjátok a választ:

A nap bloggere voltam #1


   A rózsaszín a kedvenc színed vagy ezt a blog neve miatt választottad dizájnnak?

Kicsit is-is. A blog neve miatt alapból jó választásnak tűnt a rózsaszín, de egyébként sem áll távol tőlem ez a szín, mert benne van a top 4 kedvencben.


   Mi a kedvenc ételed?

Ahhhh ez egy nagyon nehéz kérdés, mert én nagyon, de nagyon imádok enni. Nem is tudnék egyet kiemelni a sok kedvencem közül. Imádom az olaszos ételeket, a pizzákat, a tésztákat, de Anyukám töltött paprikájáért és töltött káposztájáért is oda vagyok. Ezek mellett még minden fajta főzelék és a saláták is nagy kedvenceim. :D



   Mire vagy a legbüszkébb a blogoddal kapcsolatban?

Nagy büszkeséggel tölt el, hogy 2014-ben 3 hónapig a Biovanne szépségvitamin egyik hivatalos bloggere lehettem. Ez volt az első nagy lehetőség amit a blogom révén kaptam.
Aztán nagyjából egy évvel ezelőtt megválasztottak a Rossetti Bizsu egyik arcának, ami szintén nagy dolog.
E mellett büszkeséggel tölt el az is, hogy a blogom révén egyre több pánikbetegségben szenvedő ember talál rám, akik közül néhánynak már segítettem teljesen talpra állni és ez mérhetetlen boldogsággal tölt el.


   Van a blogodon a bemutatkozásban egy mondat, amire felkaptam a fejem: "E blogon keresztül szeretnék nektek segítséget nyújtani ahhoz, hogy hogyan lehettek a mindennapok hősnői. Olyan nők, akik mindig csinosak, edzettek, egészségesek, kreatívak, remekül főznek és nem utolsó sorban boldogok." Erről eszembe jutott a Stepfordi feleségek című film, amit imádok. Jót mosolyogtam, amikor a kis fejemben párhuzamot vontam. Van esetleg olyan film, ami motivál téged a mindennapokban?

Nagyon sok film van ami motivál, de ezek mindegyike csak ez bizonyos területemre hat.
Arra, hogy életem minden területén helyt álljak, jót és szeretetteljeset alkossak nem filmek, hanem az Édesanyám motivál. Ő az akitől mindezt láttam. Ő az a nő aki a legnehezebb időkben sem volt soha slampos, mindig törődött magával, mindig isteni ételt rakott az asztalra - még akkor is amikor kevés pénzből kellett gazdálkodnunk- soha nem adta fel, mindig harcolt, minden akadályt le küzdött és tényleg az élet minden területén megállta a helyét és teszi ezt még a mai napig is. Ő az a tökéletes nő aki mindig arra inspirál engem, hogy jobb és jobb legyek.
Azt hiszem, ha sikerül csak fele annyira csodálatosnak lennem, mint amilyen ő akkor máris büszke lehetek.




   Melyik bejegyzéseddel dolgoztál eddig a legtöbbet?

Nem tudnék egyet kiemelni. A legtöbbet mindig a saját lelkemből íródott bejegyzésekkel dolgozom. Ezek mellett nagyon sokat ülök és leások a lelkem legmélyéig, hogy papírra tudjam vetni az épp bennem kavargó érzéseket.

 A két kedvencem ebből a témából:

Te is ufo vagy?

Amikor kétfelé szakadsz


   Miről írnál szívesen amiről eddig még nem tetted?

Könyvajánlókat írnék még szívesen, de azt hiszem, hogy ehhez a témához nem vagyok elég ügyes :D






   Léböjt.... Mi jött be és mi az amire azt mondtad soha többet?

Alapvetően imádom a zöldségeket és a gyümölcsöket, így azt hittem egyik lével sem lesz gond. De az az Zöldségkoktél amiben volt mindenféle az valami borzalom. Soha többet nem vetemednék rá, hogy megigyam.



    Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a kérdéseket!




2017. március 8., szerda

Milyen is az igazi nő?

   Nemrégiben láttam egy cikket amiben egy 23 éves új insta sztárt mutattak be. Szimpatikus lány volt, kedves arcú, mosolygós, szuper trendi ruhatárral és szuper szexi testtel. Aztán a  poszt alatti kommenteket olvasva felfigyeltem egyre, melyben egy idősebb hölgy azt írta, hogy amíg valaki nem szül 2-3 gyereket addig nem nevezhető nőnek, csak kislánynak.
Ez igencsak elgondolkodtatott. Tényleg csak egy anya lehet igazi nő? Én nem hiszem. Nem egy esemény, egy elért kor vagy bármi ilyesmi tesz valakit igazi nővé, hanem a kisugárzás. Az az energia ami a személyiségéből árad. Ezzel éri el egy nő, hogy kinyissák előtte az ajtót, hogy elvegyék tőle a nehéz csomagokat és felsegítsék a kabátját. Nem hisztivel, hangos vihorászással, műcickókkal vagy látványos szerencsétlenkedéssel, hanem pusztán a jelenlétével, mely azonnali ösztönöket vált ki az igazi férfiakból.





   A nagybetűs NŐ ismeri önmagát. Tudja mire képes, mennyit ér és mit bír el. Tisztában van a saját erősségeivel és hibáival, ezeket elfogadja és soha nem akar másnak látszani, mint ami.
Kialakult, határozott személyisége van, mely megmutatkozik a világról alkotott képében, a ruhatárában, még az illatválasztásában is.

Tud bánni a férfiakkal. Elég egy kósza érintés, egy váll fölötti hátrapillantás vagy egy bájos mosoly és máris oda vannak érte, mert tudja, hogy mit mikor kell bevetni és tisztában van a saját, ellenállhatatlan vonzerejével.





   Az igazi nő mindig igényes és ápolt. Tudja, hogy mi áll jól neki mind ruhában, mind sminkben, mind hajviseletben. Küllemében tükröződik az egyénisége, melyet nem fél megmutatni. Mindegy, hogy karcsú, magas, vékony vagy duci tudja, hogy mivel teheti előnyössé a megjelenését és nem érdekli, hogy ki mit szól hozzá.
Soha nem mutat túl sokat magából. Tisztában van vele, hogy egy kivillanó váll sokkal szexibb tud lenni, mint a legrövidebb miniszoknya.
Szeret és szokott is mozogni, így karbantartva a testét és a lelkét. Van hobbija, élvezi az életet, nyitott a világra, éppen ezért folyamatosan tágítja a látókörét.


   Viselkedése kifinomult, nem hivalkodó. Tartása királynői. Tud szívből nevetni és nem csak a vicceken, hanem a saját bénázásain is. Ettől csak még vonzóbbá válik.





  Ha megtalálja a párját nem félti a helyét, nem verseng a többi nővel, mert tisztában van vele, hogy ő különleges, egyedi és utánozhatatlan.
Soha nem ragad bele egy rossz kapcsolatba, inkább továbblép, hisz tudja, hogy ennél jobbat érdemel.


A nő otthont teremt. Szeretetet és meghittséget visz a lakásba az apró dekorációkkal, a friss süteményillattal és a takarítás közbeni dudorászásával.




   Szerintem ezek a tulajdonságok teszik az igazi nőt. Nem a férj, a 2- 3 gyerek, a felpumpált száj, a mélyen dekoltált felső vagy a modellalak. Csak a belső számít. Az a különleges kisugárzás ami kívül és belül is ragyogóvá tesz minket.



2017. március 6., hétfő

Újra divatban a neccharisnya!

    A neccharisnya egy újabb 90-es évekbeli nagy visszatérő az oldalt csíkos melegítő, a kertésznadrág, a choker és a holdjáró után.
Ennek a rossz hírű ruhadarabnak a gyökerei egészen az 1900-as évekig nyúlnak vissza, de konkrét eredetét így is homály fedi. Eleinte a Moulin Rouge táncosai viselték, majd szép lassan bekúszott az erotika világába és neve szinte összeforrt a laza erkölccsel.
A mai napig nagyon vegyes érzelmeket vált ki az emberekből, de most visszatér és próbál javítani eddigi negatív megítélésén.

kép forrása: https://www.facebook.com/FashionIsMyDrug/?fref=ts

  Idén leginkább combcsizmákhoz, szakadt farmerek alá, bokavillantós nadrágokhoz és haspólókhoz érdemes társítani. A közönséges hatás elkerülése miatt viszont figyeljük arra a szabályra, hogyha neccharisnya van rajtunk akkor tilos a mély dekoltázs.






   Nekem nagyon tetszik ez a trend, szóval már be is szereztem egy apróbb hálós változatot, de egy nagyobb hálós és egy zokni is szerepel a tavaszi shopping listámon.

   A sztárok közül már az örök lázadó Madonna, Kylie Jenner és Kim Kardashian is letette a voksát a neccharisnya mellett.







  Ti viselni fogjátok idén tavasszal?