Én mindig is szerettem a Balatont. Télen is, nyáron is. A közös családi nyaralást csak itt tudom elképzelni, mert elég messze van ahhoz, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból, de nem olyan messze, hogy 10-12 órán át az autó foglyai legyünk mire odaérünk. Ám mégis az utóbbi pár évben a családok többsége a balatoni nyaralás helyett külföldet választotta. Horvátország, Olaszország, Bulgária... Szépek, van tengerük és bennük van az idegen ország varázsa. De mégsem a miénk. Bár a magyar tenger kicsinyke, átlátni a túlpartjára, nem is sós a vize mégis más. Mégis jobb. Van egy különleges atmoszférája, mely izgalmas nyári szerelmekből, féktelen fesztiválokból, összebújós naplementékből és tökéletes kikapcsolódásból áll. Talán ennek köszönhető, hogy sokáig még egyetlen meseszép tengeri ország sem tudta letaszítani trónjáról a jó öreg Balatont. Vannak évek amikor kevesebben választják, de végül mindenkinek hazahúz a szíve és azon kapja magát, hogy Olaszország után ismét a balatonlellei strando