A pánikbetegség sok mindenre ráébresztett. Folyton csak rohanunk, sietünk, idegeskedünk és semmire sincs időnk. Nem figyelünk az apróságokra és csak egyre nagyobb és drágább dolgok okoznak nekünk örömöt. Pedig a világ csodás, tele van apró örömökkel, szépségekkel és mi mégis úgy éljük le az életünk, hogy észre sem vesszük őket. Ha mélyen belegondolsz hogy tudnád jellemezni az életed vagy csak egy napod? Mi történt ma veled? Dolgoztál, ebédeltél, buszoztál a tömegben, a dugóban ültél, felidegesített az egyik kollégád? Hm..... Tényleg nem történt más? Valami, amit talán nem vettél észre? Láttad, hogy milyen csodás vattacukorfelhők voltak az égen reggel és hogy a parkban milyen szépen kizöldellt minden? Nem? Pedig minden nap ott jársz el a munkába... Megfigyelted ebéd közben az ablakban turbékoló gerlepárt? Hát persze, hogy nem, hiszen azzal voltál elfoglalva, hogy 3 harapásból el tudd pusztítani az ételt, mert vissza kellett rohannod dolgozni... Ezért mondom én, hogy