Ismét eltelt egy év. Hihetetlenül rohan az idő. Olyan, mintha csak maximum pár hónapja írtam volna meg az előző szülinapi összegzésemet és most ismét itt ülök a gépnél önmagamba nézve és elmélkedve. Megint sok minden történt velem. Megint mindent tisztábban látok. Tudom ki vagyok, tudom mit várok el az élettől és most, életemben először éreztem elsöprő erővel az Univerzum felém irányuló nagyfokú szeretetét. Idén mindent megadott nekem amire csak vágytam. Egészséget, boldogságot, sikert, élményeket, szerencsét és szuper parkolóhelyeket :D Túlzás nélkül állíthatom hát, hogy most közeledem életem csúcsa felé. De még nem vagyok ott teljesen, csak jövőre fog elérkezni a tetőpont. Hogy honnan tudom? Érzem. Befelé fordulok, fülelek és hallgatok a belső hangra, amely megsúgta nekem, hogy az igazi élet még csak most fog elkezdődni számomra. A jövő év tartogatja az igazi csúcspontot. Az ember buta fejjel hajlamos azt hinni, hogy tinédzser korban van az igazi élet. Jössz- mész,