Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2019

Télen fehérben

   Ki tudná elfelejteni az Álmomban már láttalak című film csodálatos hófehér szettjét, melyet Marisa sunyiban kapott fel a gazdag, de annal undokabb szállóvendég gardróbjából. Azóta mindannyiunk fejében megjelenik az álomkép, hogy milyen lenne egy ilyen vakító outfitben végigsétálni az utcán egy késő őszi vagy téli napon.  De az élet nem olyan, mint a filmeken. Nincs mögöttünk óriási stáb akik jelenetenként igazítanák a frizuránkat és a sminkünket és nem vigyáznak a körülöttünk lévő ideális körülményekre sem, hogy egy folt se essen a ragyogó szettünkön. Mert a fehér ugye kényes, könnyen koszolódik és ha már csak rá gondolunk arra, hogy rácsöppen a kávé az is meglátszik rajta. A világ legodafigyelőbb embere sem tudná tisztán megúszni egy hosszú nap után.  Ennek ellenére a teljesen fehér szettek idén hódítanak és vannak bátor nők akik be is vállalják. Végülis ha nem is egy hosszú napra, de egy esti programra vagy egy rövidke ügyintézésre simán belebújhatunk egy ilyen szettbe. Í

Esti Me time

   Korán sötétedik. Felkapcsolom a hangulatfényeket, meggyújtok pár illatos gyertyát, engedek egy kád illatos, meleg vizet és elnyújtózom a habokban. Ellazulok. Később kényelmes pizsibe bújok, felveszem a kedvenc szobacsizim és egy meleg köntöst, készítek egy bögre forró teát és bekuckózom a kanapéra olvasgatni egy kicsit. Így telnek mostanában az estéim a legújabb szerelmemmel, a cicás kapucnis köntösömmel.  Amióta velem van szinte minden este me time. Csak belebújok és máris kellemes melegség fut végig rajtam és érzem, hogy ideje ismét valami jót tenni magamért.    Szeretem ezeket az estéket. Ilyenkor megnyugszik a lelkem, kiszakadok a mókuskerékből és magam mögött hagyom a mindennapi problémákat. Néha az is megesik, hogy egy- egy ilyen este után másképp látom a dolgokat és reggelre megoldást találok egy problémára, ami régóta húzódik már. Sokszor luxusnak tekintjük az énidőt, pedig nem kellene, hogy az legyen, hiszen általa közelebb kerülhetünk a belső békéhez, a nyugalomh

DIY őszi kép

   A november egy igazán érdekes hónap, ami egyeseknek a karácsonyi készülődés kezdetét jelenti, míg másoknak még az őszi időszakot. Én, karácsonymániás lévén az első csoportba, tartozom, de még mielőtt elkezdeném, az ünnepi őrületet a lakásban és a blogon, gondoltam készítek egy DIY bejegyzést azoknak, akik a második tábort erősítik. Így ma egy nagyon egyszerű őszi, faleveles kép elkészítését fogom megmutatni, melyhez hobbiboltokban kapható kasírozott vászon, ezüst festékspray, arany festék és egy gyönyörű falevél kell, plusz ha végeztünk nem árt egy szép keret sem az elkészült műnek.    Először is kiválasztunk egy számunkra szimpatikus, szép nagy falevelet a természetben. Aztán fogjuk a vásznat, lefelé fordítva elhelyezzük rajta a levelet, picit rányomkodjuk, majd pontosan felülről és nem túl közelről, hogy el ne fújjuk a falevelet befestjük az egész vásznat.  Ha kész vagyunk levesszük a levelet és hagyjuk megszáradni a képet.    Nagyjából egy óra mú

Mindenszentek a világ körül

   Halottak napja, Halloween, Dia de los Muertos, Mindenszentek. Mennyi- mennyi név egy ünnepre. Ám nevezhetjük akárhogy, mégis mindenütt ugyanazt jelenti: megemlékezést a szeretteinkről, akik már nincsenek velünk. Van ahol csendes szomorúsággal, máshol vidámsággal és színes kavalkáddal teszik ezt. Világszerte eltérőek a halottak napját övező szokások és mind tele van rejtéllyel, hittel és misztikummal.    Hazánkban szerintem kicsit "ellaposodott" ez az ünnep. Legtöbben csak egy megoldandó feladatot és a temetők körüli dugót látják benne. Pedig a magyar hagyományok is vannak olyan misztikusak és színesek, mint más országoké. Hogy ne menjünk messzire, épp a minap beszélgettem Anyukámmal erről, aki elmesélte nekem, hogy régen mennyire másként folyt a megemlékezés. Este mentek a temetőbe, rengeteg gyertyával felszerelkezve, amit mind a sírra tettek. Még akkor is maradt ebből a szokásból valamicske , mikor én egészen kicsi voltam. Emlékeim nincsenek róla, de Anya mesél