2019. november 29., péntek

Télen fehérben

   Ki tudná elfelejteni az Álmomban már láttalak című film csodálatos hófehér szettjét, melyet Marisa sunyiban kapott fel a gazdag, de annal undokabb szállóvendég gardróbjából.
Azóta mindannyiunk fejében megjelenik az álomkép, hogy milyen lenne egy ilyen vakító outfitben végigsétálni az utcán egy késő őszi vagy téli napon. 
De az élet nem olyan, mint a filmeken. Nincs mögöttünk óriási stáb akik jelenetenként igazítanák a frizuránkat és a sminkünket és nem vigyáznak a körülöttünk lévő ideális körülményekre sem, hogy egy folt se essen a ragyogó szettünkön. Mert a fehér ugye kényes, könnyen koszolódik és ha már csak rá gondolunk arra, hogy rácsöppen a kávé az is meglátszik rajta. A világ legodafigyelőbb embere sem tudná tisztán megúszni egy hosszú nap után. 
Ennek ellenére a teljesen fehér szettek idén hódítanak és vannak bátor nők akik be is vállalják. Végülis ha nem is egy hosszú napra, de egy esti programra vagy egy rövidke ügyintézésre simán belebújhatunk egy ilyen szettbe.
Íme néhány inspirációs kép hozzá:

2019. november 12., kedd

Esti Me time

   Korán sötétedik. Felkapcsolom a hangulatfényeket, meggyújtok pár illatos gyertyát, engedek egy kád illatos, meleg vizet és elnyújtózom a habokban. Ellazulok. Később kényelmes pizsibe bújok, felveszem a kedvenc szobacsizim és egy meleg köntöst, készítek egy bögre forró teát és bekuckózom a kanapéra olvasgatni egy kicsit.
Így telnek mostanában az estéim a legújabb szerelmemmel, a cicás kapucnis köntösömmel. Amióta velem van szinte minden este me time. Csak belebújok és máris kellemes melegség fut végig rajtam és érzem, hogy ideje ismét valami jót tenni magamért.




   Szeretem ezeket az estéket. Ilyenkor megnyugszik a lelkem, kiszakadok a mókuskerékből és magam mögött hagyom a mindennapi problémákat. Néha az is megesik, hogy egy- egy ilyen este után másképp látom a dolgokat és reggelre megoldást találok egy problémára, ami régóta húzódik már.
Sokszor luxusnak tekintjük az énidőt, pedig nem kellene, hogy az legyen, hiszen általa közelebb kerülhetünk a belső békéhez, a nyugalomhoz és a gondok megoldásához. Nehezen vesszük rá magunkat, hogy belevágjunk, mert annyi feladat magasodik a fejünk fölött. Pedig amitől vonakodunk az teszi a legjobbat nekünk...




  Ilyenkor jó szolgálatot tesz egy dolog ami elindít minket a jó irányba. Mint ez a köntös. Kicsit olyan nekem, mint amikor elkezdtem magam hozzászoktatni a mindennapi futáshoz. Délután hazaértem és azonnal felvettem a futótopom, még akkor is, ha tudtam, hogy előbb főznöm kell. De azzal, hogy rajtam volt az edzőszettem egy darabja elindultam egy olyan úton aminek a vége úgyis az lett, hogy elmentem futni.

  Most pontosan ez a helyzet a köntössel. Megfürdök, belebújok és a melegség amit kelt bennem máris hozza magával a bekuckózós érzést és a harmóniát. Így minden este egy kicsit metime, amitől boldogabban és nyugodtabban indul a holnap, én pedig napról- napra kiegyensúlyozottabb vagyok.

  Azt hiszem nem tehettem volna jobb dolgot magammal, mint hogy lenyomtam a "Rendelés" gombot az Adora webshopján.













  

2019. november 4., hétfő

DIY őszi kép

   A november egy igazán érdekes hónap, ami egyeseknek a karácsonyi készülődés kezdetét jelenti, míg másoknak még az őszi időszakot.
Én, karácsonymániás lévén az első csoportba, tartozom, de még mielőtt elkezdeném, az ünnepi őrületet a lakásban és a blogon, gondoltam készítek egy DIY bejegyzést azoknak, akik a második tábort erősítik.



Így ma egy nagyon egyszerű őszi, faleveles kép elkészítését fogom megmutatni, melyhez hobbiboltokban kapható kasírozott vászon, ezüst festékspray, arany festék és egy gyönyörű falevél kell, plusz ha végeztünk nem árt egy szép keret sem az elkészült műnek.



   Először is kiválasztunk egy számunkra szimpatikus, szép nagy falevelet a természetben. Aztán fogjuk a vásznat, lefelé fordítva elhelyezzük rajta a levelet, picit rányomkodjuk, majd pontosan felülről és nem túl közelről, hogy el ne fújjuk a falevelet befestjük az egész vásznat. 
Ha kész vagyunk levesszük a levelet és hagyjuk megszáradni a képet.





   Nagyjából egy óra múlva neki is láthatunk az utolsó lépesnek, a díszítésnek. Ehhez fogunk egy vékony ecsetet és az arany festéket és finom vonásokat ejtünk a falevél mintán.
Én csak egy- egy helyre húztam arany csíkot, de ha az egész levél kontúrját végigfestitek vele az is gyönyörű. Ez már tényleg csak a saját ízlésetekre van bízva.
Hunyjátok le a szemeteket és hagyjátok, hogy a képzeletetek megmutassa milyen legyen...



   Ha a díszítés is megszáradt, akkor pedig nem maradt más hátra, mint keretbe tenni és keresni neki egy méltó helyez a lakásban vagy megajándékozni vele valakit, akit nagyon szeretünk.


Jó kreatívkodást!


2019. november 1., péntek

Mindenszentek a világ körül

   Halottak napja, Halloween, Dia de los Muertos, Mindenszentek. Mennyi- mennyi név egy ünnepre. Ám nevezhetjük akárhogy, mégis mindenütt ugyanazt jelenti: megemlékezést a szeretteinkről, akik már nincsenek velünk. Van ahol csendes szomorúsággal, máshol vidámsággal és színes kavalkáddal teszik ezt. Világszerte eltérőek a halottak napját övező szokások és mind tele van rejtéllyel, hittel és misztikummal.




   Hazánkban szerintem kicsit "ellaposodott" ez az ünnep. Legtöbben csak egy megoldandó feladatot és a temetők körüli dugót látják benne. Pedig a magyar hagyományok is vannak olyan misztikusak és színesek, mint más országoké. Hogy ne menjünk messzire, épp a minap beszélgettem Anyukámmal erről, aki elmesélte nekem, hogy régen mennyire másként folyt a megemlékezés. Este mentek a temetőbe, rengeteg gyertyával felszerelkezve, amit mind a sírra tettek. Még akkor is maradt ebből a szokásból valamicske , mikor én egészen kicsi voltam. Emlékeim nincsenek róla, de Anya mesélte, hogy mikor először láttam ennyi gyertyával feldíszített sírokat azonnal felkiáltottam örömömben, hogy " Mennyi torta!". 
A rokonok ilyenkor mind összegyűltek,beszélgettek egészen addig, míg a gyertyák le nem égtek. Volt egyfajta család összehozó szerepe ennek az ünnepnek, hisz ez volt az egyetelen alkalom amikor a távol lakó, rég nem látott családtagokkal is találkozott az ember.
Ennél régebbre nyúlik vissza a tökfaragás szokása, amiről sokan nem is tudják, hogy Magyarországon is részét képezte a hagyománynak. Az erről szóló történet egészen Salamon király idejébe nyúlik vissza. Salamon trónviszályban állt unokatestvéreivel, Gézával és Lászlóval. Géza halála után Salamon ugyan elismerte Lászlót, mint magyar királyt, de terveket szőtt a trón visszaszerzésére. Ezt megtudván László a visegrádi vár tornyába záratta Salamont és megparancsolta az őröknek, hogy sötétedés után töklámpásokkal világítsák meg a tornyot, hogy éjjel is szemmel tudják tartani a foglyot. De a megvilágított torony nem csak a megfigyelésben segített, hanem a dunai hajósoknak is jó támpontot adott. Innen jött a mondás, hogy "Fénylik, mint Salamon töke".



     Az amerikai tökfaragási szokásnak ennél valamivel rémisztőbb a története, ráadásul az egész nem is Amerikából ered, hanem Írországból. Élt egyszer ugyanis egy részeges ír, Jack, aki nagyon szeretett viccelődni. Egyszer magát az ördögöt is megtréfálta, akivel aztán egyességet is kötött. Megígértette vele, hogy halála után nem kerül a lelke a pokolra. Viszont Jack nem gondolta ám jól át ezt a dolgot, mert bár valóban nem került pokolra, de életmódjából kifolyólag a Menny kapuján sem juthatott be. Így két világ között ragadt. Éjszakánkén a sötét utcákon bolyongott és kereste a megnyugvást. Az ördög végül megsajnálta és adott neki egy darab szenet, hogy legalább világítani tudjon. Jack ezt egy hatalmas répába tette és úgy vitte magával. 
Később, mikor Írországban hatalmas éhínség pusztított a lakosság egy része Észak- Amerikába vándorolt és termesztésen vitték magukkal a hagyományaikat is. Új hazájukban viszont óriás répa helyett csak tököt találtak, így kénytelenek voltak alkalmazkodni a helyzethez és tököt használni. Aztán szép lassan a helyiek is elkezdték átvenni a hagyományt.

Amerikánál maradva vessünk egy pillantást a jelmezekre is. A hiedelmük szerint ugyanis október utolsó napján a halottak visszatérnek a földre és szörnyek formájában bolyonganak az utcákon. Ezért az emberek is szörny jelmezekbe bújnak, hogy rejtve maradjanak a visszatért lelkek előtt.



   A Mexikói halottak napja talán az egyik legszínesebb,leghangosabb és legvidámabb az egész világon. A november elsején és az azt következő napon ünnepelt Dia de los Muertos, melynek az ünnepségei akár egy hétig is eltarthatnak az életet ünneplik. Mindenhol színes díszek, papírmasé csontvázak, jelmezes emberek. A koponya, melyet az arcukra festenek ezeken a parádékon egyszerre jelenítik meg az eljövendő halált és az élet örömét is. 
A családok otthon oltárt emelnek, melyet feldíszítenek és elkészítik a halott kedvenc ételét is. Az ünnep csúcspontja este a temetőben érkezik el, amikor rengeteg gyertyát gyújtanak, mindent virágokkal díszítenek és zenével, vacsorával és vidám beszélgetéssel telik az este, hogy a halott tudja, hol van családja, hová kell hazatérnie.
Kis érdekesség, hogy a mexikói Dia de los Muertost eredetileg nem is novemberben, hanem augusztusban tartották, de a keresztény konkvisztádorok áthelyezték  a ma ismert időpontjára. 



   Japánban viszont a mai napig augusztusban tartják a saját megemlékezési ünnepüket. Bár náluk hivatalosan nem létezik Mindenszentek, de az augusztusi obon és a daimondzsi okouribi megszólalásig hasonlít rá. Az elsőn a halottak hazatérnek a családjaikhoz, szeretteik pedig lámpásokkal mutatnak utat nekik. A pár nappal később lévő második ünnepen pedig a folyóra rakott kis lápásokkal kísérik vissza a holtakat a túlvilágra.





Ti hogyan ünneplitek a Mindenszenteket? Átvesztek dolgokat más országokból vagy maradtok a régi magyar hagyományoknál?