Premium Barbie Blog

   Ismét eltelt egy év. Hihetetlenül rohan az idő. Olyan, mintha csak maximum pár hónapja írtam volna meg az előző szülinapi összegzésemet és most ismét itt ülök a gépnél önmagamba nézve és elmélkedve. Megint sok minden történt velem. Megint mindent tisztábban látok. Tudom ki vagyok, tudom mit várok el az élettől és most, életemben először éreztem elsöprő erővel az Univerzum felém irányuló nagyfokú szeretetét. Idén mindent megadott nekem amire csak vágytam. Egészséget, boldogságot, sikert, élményeket, szerencsét és szuper parkolóhelyeket :D Túlzás nélkül állíthatom hát, hogy most közeledem életem csúcsa felé. De még nem vagyok ott teljesen, csak jövőre fog elérkezni a tetőpont. Hogy honnan tudom? Érzem. Befelé fordulok, fülelek és hallgatok a belső hangra, amely megsúgta nekem, hogy az igazi élet még csak most fog elkezdődni számomra. A jövő év tartogatja az igazi csúcspontot.    Az ember buta fejjel hajlamos azt hinni, hogy tinédzser korban van az igazi...

   2 napja betöltöttem a 26. életévemet. Ez furcsa, vegyes érzelmeket vált ki belőlem. Egyrészt kicsit ijesztő, hiszen innen már csak egy ugrás a 30 és annyi mindent nem tettem még meg amit 20 éves koromban előre elterveztem. Egyszerűen nem úgy alakultak a dolgok. Az életem más irányt vett, mint ahogy azt akkor elterveztem. Más dolgok, más emberek és más értékek váltak fontossá.  Másrészt azért vannak fura érzéseim, mert nem tudom megmondani, hogy hová lett ilyen gyorsan a elmúlt 6 év. A testem és a belsőm úgy érzi, hogy semmi sem változott benne 20 éves korom óta. Nem érzem magam öregebbnek, és külsőleg sem látok semmi változást. Az egyetlen ami más lett az a lelkem, amiért hálás vagyok minden barátnak, ismerősnek, olvasónak, barátnak hitt álnok embernek, a rosszakaróknak, a családomnak, a szerelmeimnek, az Univerzum vigyázó erejének és a pánikbetegségnek. Így van, még a pániknak is, ami bár szörnyű hónapokat okozott nekem és a mai napig is előkerül néha, de sokat tanu...

 2 éve már, hogy regisztráltam a blogspot oldalára és megkezdtem bloggeri tevékenységemet. Változatos időszak volt ez az életemben, tele örömmel, bánattal és néha könnyel is. A kezdet nagyon döcögős volt, nehezen növekedett a látogatottság és én is tele voltam kétségekkel. Aztán szép lassan beindult az oldal, egyre többen nézegették a bejegyzéseimet és én is úgy éreztem, hogy lassan rájövök arra, hogyan is működik ez a műfaj. Sajnos jellemző emberi tulajdonság, az irigység és más munkájának a semmibevevése, így egy bizonyos szint után engem sem kerültek el a kritikák. Sokszor értetlenül álltam az alaptalan, rosszindulatú kommentek előtt és nem egyszer még könnyeket is ejtettem miattuk. De idővel megtanultam, hogy ezek elkerülhetetlenül jelen lesznek a további pályafutásomban is, így jobb lesz ügyet sem vetni rájuk. Jöhet bármennyi bántás, ha többségben vannak azok az emberek, akik elismerik és szeretik azt amit csinálsz, akkor jó úton haladsz, Az igazi áttörést aztán az i...