Nem szokásom sporteseményekről írni, mert alapvetően a sportok, legyen az foci, kézi, kosár vagy bármi más messze állnak tőlem, mert a tánc és az RSG az én világom, de egy tegnapi megjegyzés és a ma a facebookon menő egymásnak esés kicsit kiakasztott. Úgy érzem nem hagyhatom szó nélkül ami most megy kis hazánkban.
Tegnap futás után vártam a Jegim (ez a szerelmem általam kreált beceneve), hogy végezzen a kosárral, közben beszélgettem az ott lévő ismerős srácokkal, mikor az egyik mosolyogva közölte velem, hogy az osztrák- magyar meccs 0-2 lett. Én csendesen nyugtáztam az információt, nem vágtam óriási cigánykerekeket és nem bújtam ki a saját bőrömből, ami láthatóan nem tetszett egyes úriembereknek, így meg is jegyezték, hogy "mi van, te nem vagy magyar?". Mondanom sem kell, hogy kicsit letaglózott ez a kérdés. Csendesen válaszoltam, hogy de bizony magyar vagyok, csak nem szeretem a focit.
Hm, fura. Egyébként nem tudtam, hogy a magyarságot a futballszurkolás erősségében mérik....
Értem én, hogy nagy dolog 44 év után kijutni az Eb-re és ott már meg is nyerni az első meccset, de attól, hogy valaki a hírtől még nem megy a falnak örömében nem kevésbé hazafi, mint aki 10 sört benyomva őrjöng a kivetítő előtt.
Jobban belegondolva sokkal több igazán magyar dolog van a focinál. Például a gulyás, a téliszalámi, a puli, a pálinka, a népviseletünk, a kalocsai fűszerpaprika, a makói hagyma és még szinte a végtelenségig folytathatnám a sort....
Tehát ha én ezek közül valamit nem szeretek, akkor nem vagyok magyar? Ha mondjuk nem szeretem a téliszalámit, nincs pulim, nem használok fűszerpaprikát és hétvégente nem iszogatom serényen a pálinkát akkor bizony nagy rá az esély, hogy kitagadjanak az országból?
Emberek, most komolyan! Ne az legyen már a magyarság mércéje, hogy ki mit szeret! Most komolyan képesek vagytok ezért egymás torkának esni? Szerintem azt, hogy kinek hol van a hazája nem a lakóhelye, a kedvenc étele vagy a kedvenc sportja dönti el, hanem az ami a szívében van.....
És ha a szívünk piros- fehér -zöld, akkor szerethetjük akár a jéghokit is, mégis magyarabb magyarok vagyunk, mint a sok mellét döngető nagyokos a kivetítők előtt.
Félreértés ne essék, én nem a tegnap aratott győzelmet vitatom, csak próbálom felhívni a figyelmet arra, hogy egymást ezért bántani, megszólni esetleg egyenesen hazaárulónak nyilvánítani a lehető legnagyobb butaság......
Tegnap futás után vártam a Jegim (ez a szerelmem általam kreált beceneve), hogy végezzen a kosárral, közben beszélgettem az ott lévő ismerős srácokkal, mikor az egyik mosolyogva közölte velem, hogy az osztrák- magyar meccs 0-2 lett. Én csendesen nyugtáztam az információt, nem vágtam óriási cigánykerekeket és nem bújtam ki a saját bőrömből, ami láthatóan nem tetszett egyes úriembereknek, így meg is jegyezték, hogy "mi van, te nem vagy magyar?". Mondanom sem kell, hogy kicsit letaglózott ez a kérdés. Csendesen válaszoltam, hogy de bizony magyar vagyok, csak nem szeretem a focit.
Hm, fura. Egyébként nem tudtam, hogy a magyarságot a futballszurkolás erősségében mérik....
Értem én, hogy nagy dolog 44 év után kijutni az Eb-re és ott már meg is nyerni az első meccset, de attól, hogy valaki a hírtől még nem megy a falnak örömében nem kevésbé hazafi, mint aki 10 sört benyomva őrjöng a kivetítő előtt.
Jobban belegondolva sokkal több igazán magyar dolog van a focinál. Például a gulyás, a téliszalámi, a puli, a pálinka, a népviseletünk, a kalocsai fűszerpaprika, a makói hagyma és még szinte a végtelenségig folytathatnám a sort....
Tehát ha én ezek közül valamit nem szeretek, akkor nem vagyok magyar? Ha mondjuk nem szeretem a téliszalámit, nincs pulim, nem használok fűszerpaprikát és hétvégente nem iszogatom serényen a pálinkát akkor bizony nagy rá az esély, hogy kitagadjanak az országból?
Emberek, most komolyan! Ne az legyen már a magyarság mércéje, hogy ki mit szeret! Most komolyan képesek vagytok ezért egymás torkának esni? Szerintem azt, hogy kinek hol van a hazája nem a lakóhelye, a kedvenc étele vagy a kedvenc sportja dönti el, hanem az ami a szívében van.....
És ha a szívünk piros- fehér -zöld, akkor szerethetjük akár a jéghokit is, mégis magyarabb magyarok vagyunk, mint a sok mellét döngető nagyokos a kivetítők előtt.
Félreértés ne essék, én nem a tegnap aratott győzelmet vitatom, csak próbálom felhívni a figyelmet arra, hogy egymást ezért bántani, megszólni esetleg egyenesen hazaárulónak nyilvánítani a lehető legnagyobb butaság......