2017. március 17., péntek

Engedd el a haragot!

   Úgy él bennem az első meditációm élménye, mintha most lett volna. Akkoriban még nagyon durva pánikrohamaim voltak amiket egyáltalán nem tudtam kezelni, de olvastam, hogy a meditáció jó hatással lehet az állapotomra ezért megpróbálkoztam vele. Keresetem egy relax zenét a youtube-on lefeküdtem a padlóra és próbáltam ellazulni. Ellazítottam a lábujjaimat, a bokámat, aztán a térdemet és ekkor egy elképesztő torokszorító, fulladásos roham jött rám. Azonnal felpattantam a földről és kétségbeesetten kapkodtam levegő után. Miután jobban lettem egyből tudtam, hogy valami igazán hatásos módszerre bukkantam, ha első alkalommal ilyen durva dolgokat tud kiváltani belőlem.
Másnap ismét nekirugaszkodtam a meditációnak. Az előző nagyjából 15 másodperc után most kereken fél percig bírtam fulladásos roham nélkül. Következő nap még jobban ment, 1 percig jutottam.




   Mára már azt hiszem egész rutinos meditálónak mondhatom magam. Igyekszem napi szinten sort keríteni rá, bár nem mindig sikerül. De az kétségtelen, hogy a pánikomnak jót tett. Minél tovább tudtam ellazulva maradni annál enyhébbek lettek a rohamaim. Igaz mindig csak egy hajszállal, de nekem már ez is sokat jelentett. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy hagyma, amiről minden meditáció után lekerül egy réteg stressz.
Mostmár végig tudok csinálni egy 15-20 perces meditációt úgy, hogy teljesen ellazulok és a pánik legapróbb jelét sem észlelem magamon. Ennek fényében nem csoda hát ha úgy gondoltam, hogy bennem felgyülemlett stressz legnagyobb részétől már megszabadultam, mostmár csak az apró simítások vannak hátra.
De tegnap megbizonyosodhattam róla, hogy mennyire rosszul gondoltam.
Épp Rubint Réka 2011-es jubileumi programjából csináltam pár 20 perces részt, amikor a végén egy meditációra bukkantam. Gondoltam jól esne ennyi mozgás után egy kis lazulás, így elfeküdtem a padlón és elkezdtem figyelni Réka szavait. Rutin menetnek gondoltam az egészet, hiszen ezerszer meditáltam már minden gond nélkül, bár kicsit zavart az elején a zene közbeni folyamatos beszéd, de aztán egész jól megszoktam. Ám bizonyos részeknél elkezdett furán reagálni a testem, például rángott a hasizmom vagy a szemhéjam. De a legdurvább az volt, amikor a megbocsátás részhez értünk. A testem ekkor furán bizseregni kezdett, a hasizmom összerándult, a kezeim pedig égni kezdtek. Ennek ellenére türelmesen végigcsináltam a gyakorlatot, bár közben egy- egy könnycsepp kigördült a szememből. A korábban érzékelt tünetek a meditáció végéig megmaradtak amikor pedig felültem kitört belőlem egy 10 percig tartó keserves zokogás, ami után megkönnyebbültem ugyan, de közben rájöttem, hogy mennyi elfojtott érzelem van még bennem.




   Korábban azt hittem, hogy nem okoz gondot ha neheztelek valakire, mert úgy éreztem, hogy nem hat túl mélyre bennem ez az érzés. Ám most rá kellett döbbennem , hogy ez nem így van. A harag, a neheztelés és az utálat igenis mélyre hatolt bennem bizonyos, engem folyton bántó emberek iránt.
Ezen élmény után viszont elhatároztam, hogy dolgozni fogok a dolgon és megpróbálok megbocsájtani mindenkinek akire valamilyen módon neheztelek. Meg fogok bocsájtani nekik, el fogom engedni a haragot és nem fogok többé olyan emberek szavával foglalkozni akik csak negatívat hoznak az életembe. De ehhez még jó párszor meg kell csinálnom a meditációt és jó párszor ki kell sírnom magam utána. Viszont tudom, hogy minden egyes alkalommal egyre könnyebb lesz és egyre közelebb kerülök a vágyott lelki szabadsághoz...


  Próbáljátok ki ti is, ha meg akartok szabadulni a rejtett nehezteléstől.

Magát a meditációs részt az alábbi videóban a 30. percnél találjátok (bár megjegyzem az kicsit zavaró lehet elsőre, hogy az utolsó pár perc hiányzik a végéről, de meg lehet szokni )