2014. november 17., hétfő

Zara Home Budapesten

   Mindig elkövetem azt a hibát, hogy egy előre beharangozott dolgot a kelleténél jobban várok, aztán pedig csalódás lesz a vége.
Nem volt ez másképp a Zara Home Fashion Street-i üzletével sem.


  Imádom csinosítgatni a kis lakásomat, mert szerintem az apró csecsebecsék, szobrok és a képek tesznek teljessé egy otthont. Ezek az apróságok viszik bele a lelket, amitől jó érzés belépni az ajtón.
Éppen ezért az új home decor boltok megnyitását szoktam a legjobban várni. Már hetekkel a start előtt lázban égtem, hogy végre a saját szememmel láthassam, mit kínál nekünk a Zara Home.

A nagy napon, november 14.-én sajnos túl sok volt a dolgom ahhoz, hogy eljussak az üzletbe, de másnap pótoltam az elmaradt látogatást.

A bejáraton belépve egyből egy gyönyörűen megterített karácsonyi asztal fogadta az érdeklődőket. Az arany és a fehér kombinációja végtelenül elegáns volt, csodálatomat pedig csak fokozta a ízlésesen megválasztott teríték és az az édes szarvasos szalvétagyűrű, amitől egyből elolvadtam.




Beljebb haladva viszont nem folyatódott ez a hangulat. A termékek többsége, az én ízlésemnek hihetetlenül giccses volt. Az arany szín egy amúgy is nagyon díszes képkereten vagy vázán nekem már nagyon sok, a virágos teáskészletekről meg már nem is beszélek. Utoljára nagymamám polcán láttam ehhez hasonló darabokat.




Biztosan van olyan, akinek ez a stílus jön be, de én személy szerint nem raknám tele a lakásom efféle darabokkal, mert nyomasztólag hatna rám. Kicsit úgy érezném, hogy egy múzeumban lakom és nem egy szívmelengető igazi otthonban.


 A látogatás után végeztem egy kis kutatómunkát is, mert az árak szerintem borzasztó magasak voltak. Egy közepesen kereső család nem igazán engedhetne meg magának itt egy kis shoppingtúrát.
Ez nem csoda, hiszen a francia Zara Home is ugyanezekkel az árakkal dolgozik, csak épp mi nem kapunk francia szintű fizetést hozzá...



  Mindent összevetve óriási csalódás volt nekem ez az üzlet mind kínálat, mind pedig  az árak szempontjából. De hát ízlések és pofonok....