Napok óta éreztem, hogy bujkál bennem valami, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Úgy gondoltam, hogy egy kis pihenés, tea meg forró fürdő segít még az elején megfékezni az esetleges betegséget. De úgy néz ki mindez kevésnek bizonyult, mert vasárnap reggel betegen, megfázva, bedugult orral, nyúzottam ébredtem. Ennek ellenére semmiképp sem akartam kihagyni a Marie Claire Fashion Days utolsó napját. Inkább erőt vettem magamon és elindultam a Várkert Bazárba és nem bántam meg.
Bár sajnos az energiahiányom miatt csak egy bemutatót néztem most meg, de azért nagyon oda voltam. A francia divatiskolák végzős hallgatóinak a munkái ugyanis gyönyörűek voltak. A korábbi években is mindig megnéztem ezt a bemutatót, ám szerintem eddig idén sikerült a legjobb és a legfantáziadúsabb tervezőpalántákat összeválogatni. De lehet, hogy csak azért érzem így, mert ez a cukorkás, virágos, pasztelles világ áll hozzám a legközelebb és most ezt láthattuk a kifutón is. Jó pár darab volt, amit nagyon szívesen láttam voltam magamon is.
Aki nem volt ott az ne búsuljon, hiszen ezt a bemutatót egy szuper, 360-as videóban rögzítettük nektek, hogy ti is végigkísérhessétek a modelleket a kifutón.
A facebook sajnos nem engedte egészben feltölteni mind a 25 percet, így 3 darabra kellett vágnunk a videót, de az első rész már elérhető és a másik kettő is hamarosan érkezni fog. Annyit elárulok, hogy nekem a második és a harmadik rész lesz a személyes kedvencem.
A szemfülesek pedig még minket is felfedezhetnek a nézők sorai között.
Nagyon sok ismerőssel és bloggerinával is összefutottam a rendezvényen, aminek külön örültem. Jó volt mindenkivel találkozni és beszélgetni pár szót.
Szeretem ezeket a divateseményeket. Kicsit kiszakítanak a hétköznapokból és egy különleges csodavilágba vezetnek be, ahol minden és mindenki ragyog és a különleges sminkek, ruhák és frizurák elképesztő kavalkádja soha nem ér véget. Egyszer mindenkinek el kellene látogatnia egy ilyen eseményre, hogy megérezhesse ezt a különleges atmoszférát.
Külön örömöt jelentett számomra, hogy Premium Barbie blog olvasókkal is találkozhattam, ami elsőre lesokkolt kicsit.
Szerintem a legtöbb blogger statisztikafüggő, köztük és is. Elég gyakran nézegetem, hogy egy adott facebook poszt vagy blogbejegyzés hány embert ért el, hányan olvasták vagy osztották meg. Közben szemmel tartom a napi oldalmegjelenítéseket a blogon, ami gyakran elég nagy számot mutat és izgatottan várom, hogy facebook oldal mikor lépi át 9000 like-ot.
Tehát tisztában vagyok azzal, hogy mikor hányan és mit olvasnak tőlem. Mégis, amikor az ember szembetalálkozik egy hús- vér olvasójával az le tudja döbbenteni. Legalábbis engem igen.
Először köpni- nyelni nem tudtam, csak néztem őket, hogy ezek a lányok olvassák amit írok?!
Annyira zavarba jöttem tőle.... :D Távol áll tőlem minden "celebeskedés" meg ilyesmi. Nem is nagyon vágyom ilyen babérokra. Amit csinálok azt csak azért csinálom, hogy pár jó ötletet és egy kis színt vigyek mások életébe és nem utolsó sorban azért, hogy megmutathassam a pánikbeteg embereknek, hogy a probléma legyőzhető, igaz hosszú úton, de azt az utat is ki lehet tölteni örömmel és boldogsággal...
De a zavaron túl valahol mégis jól esik a személyes találkozás. Erőt ad, hogy amit csinálok az nem hiábavaló, van rá igény, sőt még szeretitek is nézni/olvasni a fejemben lévő gyakran kusza gondolatokat. Ez mindennél többet ér nekem!
Szóval 3-4 órával a kapunyitás után élményekkel telve és nagyon boldogan tértem haza és huppantam be az ágyamba egy puha pizsi, egy bögre forró tea és 500 darab papírzsepi társaságában....
Bár sajnos az energiahiányom miatt csak egy bemutatót néztem most meg, de azért nagyon oda voltam. A francia divatiskolák végzős hallgatóinak a munkái ugyanis gyönyörűek voltak. A korábbi években is mindig megnéztem ezt a bemutatót, ám szerintem eddig idén sikerült a legjobb és a legfantáziadúsabb tervezőpalántákat összeválogatni. De lehet, hogy csak azért érzem így, mert ez a cukorkás, virágos, pasztelles világ áll hozzám a legközelebb és most ezt láthattuk a kifutón is. Jó pár darab volt, amit nagyon szívesen láttam voltam magamon is.
Aki nem volt ott az ne búsuljon, hiszen ezt a bemutatót egy szuper, 360-as videóban rögzítettük nektek, hogy ti is végigkísérhessétek a modelleket a kifutón.
A facebook sajnos nem engedte egészben feltölteni mind a 25 percet, így 3 darabra kellett vágnunk a videót, de az első rész már elérhető és a másik kettő is hamarosan érkezni fog. Annyit elárulok, hogy nekem a második és a harmadik rész lesz a személyes kedvencem.
A szemfülesek pedig még minket is felfedezhetnek a nézők sorai között.
Nagyon sok ismerőssel és bloggerinával is összefutottam a rendezvényen, aminek külön örültem. Jó volt mindenkivel találkozni és beszélgetni pár szót.
Szeretem ezeket a divateseményeket. Kicsit kiszakítanak a hétköznapokból és egy különleges csodavilágba vezetnek be, ahol minden és mindenki ragyog és a különleges sminkek, ruhák és frizurák elképesztő kavalkádja soha nem ér véget. Egyszer mindenkinek el kellene látogatnia egy ilyen eseményre, hogy megérezhesse ezt a különleges atmoszférát.
Külön örömöt jelentett számomra, hogy Premium Barbie blog olvasókkal is találkozhattam, ami elsőre lesokkolt kicsit.
Szerintem a legtöbb blogger statisztikafüggő, köztük és is. Elég gyakran nézegetem, hogy egy adott facebook poszt vagy blogbejegyzés hány embert ért el, hányan olvasták vagy osztották meg. Közben szemmel tartom a napi oldalmegjelenítéseket a blogon, ami gyakran elég nagy számot mutat és izgatottan várom, hogy facebook oldal mikor lépi át 9000 like-ot.
Tehát tisztában vagyok azzal, hogy mikor hányan és mit olvasnak tőlem. Mégis, amikor az ember szembetalálkozik egy hús- vér olvasójával az le tudja döbbenteni. Legalábbis engem igen.
Először köpni- nyelni nem tudtam, csak néztem őket, hogy ezek a lányok olvassák amit írok?!
Annyira zavarba jöttem tőle.... :D Távol áll tőlem minden "celebeskedés" meg ilyesmi. Nem is nagyon vágyom ilyen babérokra. Amit csinálok azt csak azért csinálom, hogy pár jó ötletet és egy kis színt vigyek mások életébe és nem utolsó sorban azért, hogy megmutathassam a pánikbeteg embereknek, hogy a probléma legyőzhető, igaz hosszú úton, de azt az utat is ki lehet tölteni örömmel és boldogsággal...
De a zavaron túl valahol mégis jól esik a személyes találkozás. Erőt ad, hogy amit csinálok az nem hiábavaló, van rá igény, sőt még szeretitek is nézni/olvasni a fejemben lévő gyakran kusza gondolatokat. Ez mindennél többet ér nekem!
Szóval 3-4 órával a kapunyitás után élményekkel telve és nagyon boldogan tértem haza és huppantam be az ágyamba egy puha pizsi, egy bögre forró tea és 500 darab papírzsepi társaságában....