Szinte naponta elmegyek a Vámház körúton lévő Leves. nevű hely előtt és legyen eső, hó vagy fagy mindig tömegek állnak előtte. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miben lehet a hely varázsa. Az ajtó előtt kitett 2 asztalka, mely mellett állva fogyaszthatja el az ember a kikért levesét nem volt túl meggyőző. Ráadásul az épület felújítása miatt egy ronda állvány is tornyosul a fejünk fölé ebéd közben. De nekem a pohárba adott leves is túl urbánus. Annyira szerintem senki nem elfoglalt ember, hogy ne tudna leülni és megenni egy tányér ételt. Egyrészt nem egészséges rohanva magunkba önteni valamit ebéd vagy vacsora gyanánt, másrészt meg ez a nagy hajtás semmi jóra nem vezet. Csak stressz, egészségromlás és a lelki egyensúly felborulása lesz belőle.
Mondjuk, ha a jó oldalát nézzük, akkor így legalább esznek az emberek levest is. Napjainkban ugyanis étkezésünk eme első fogása teljesen háttérbe szorult. Pedig a levesfogyasztásnak számos jó hatása van, például az emésztésünkre.
Szóval jártamban- keltemben nem tudtam megfejteni a Leves. titkát. Ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom.
A bár elé érve a szokásos hatalmas tömeg fogadott. Belépve pedig egyből megcsapott a szívet melengető és étvágygerjesztő illat.
Bár sokféle ország ételeit kóstoltam már az adott napi levesek mind ismeretlenek voltak számomra, ezért az alapanyagokat elolvasva találomra választottam egy szimpatikusat, a türingiai csirkelevest.
Feltétnek pedig, (mert hogy itt abból is van választék bőven) sok, sok reszelt sajtot kértem.
Kiérve, a már az előbb emlegetett asztalokhoz egyből nekiestem a forró, poharas ételnek.
Az első kanál után pedig lehullott a lepel a Leves. tömegvonzó titkáról. Az ízlelőbimbóim ugyanis örömtáncot jártak, amint szétáramlott a számban ez az ízletes csoda. Bátran merem állítani, hogy életem egyik legjobb levesét ettem itt.
Minden tökéletes volt benne, a fűszerezés, az ízvilág és még a belevalókkal sem spóroltak. Volt benne bőven a zöldségből és a csirkehúsból is. Ez utóbbival pedig az éttermek nagy része szeret fukarkodni.
Érezni, hogy a készítőknek fontos a vevők elégedettsége, lelkesedéssel és szenvedéllyel alkotják meg mind a választékot, mind az ételeket és imádják amit csinálnak. Máskülönben nem lehetne ilyen varászlatos minden egyes cseppje.
Próbáljátok ki Ti is ezt a kis levesbárt, mondjuk egy hideg napon, hogy finom ételükkel átmelegítsd a kezed, a tested és a lelked vagy egy napsütéses délutánon, hogy meglepd magad valami egészségessel és igazán finommal!
Én az első alkalom után függő lettem és már nem számít sem az urbánus pohár, sem az a ronda állvány. Csak a csodálatos ízélmény ami az ajtó mögött vár rám.....
Mondjuk, ha a jó oldalát nézzük, akkor így legalább esznek az emberek levest is. Napjainkban ugyanis étkezésünk eme első fogása teljesen háttérbe szorult. Pedig a levesfogyasztásnak számos jó hatása van, például az emésztésünkre.
Szóval jártamban- keltemben nem tudtam megfejteni a Leves. titkát. Ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom.
A bár elé érve a szokásos hatalmas tömeg fogadott. Belépve pedig egyből megcsapott a szívet melengető és étvágygerjesztő illat.
Bár sokféle ország ételeit kóstoltam már az adott napi levesek mind ismeretlenek voltak számomra, ezért az alapanyagokat elolvasva találomra választottam egy szimpatikusat, a türingiai csirkelevest.
Feltétnek pedig, (mert hogy itt abból is van választék bőven) sok, sok reszelt sajtot kértem.
Kiérve, a már az előbb emlegetett asztalokhoz egyből nekiestem a forró, poharas ételnek.
Az első kanál után pedig lehullott a lepel a Leves. tömegvonzó titkáról. Az ízlelőbimbóim ugyanis örömtáncot jártak, amint szétáramlott a számban ez az ízletes csoda. Bátran merem állítani, hogy életem egyik legjobb levesét ettem itt.
Minden tökéletes volt benne, a fűszerezés, az ízvilág és még a belevalókkal sem spóroltak. Volt benne bőven a zöldségből és a csirkehúsból is. Ez utóbbival pedig az éttermek nagy része szeret fukarkodni.
Érezni, hogy a készítőknek fontos a vevők elégedettsége, lelkesedéssel és szenvedéllyel alkotják meg mind a választékot, mind az ételeket és imádják amit csinálnak. Máskülönben nem lehetne ilyen varászlatos minden egyes cseppje.
Próbáljátok ki Ti is ezt a kis levesbárt, mondjuk egy hideg napon, hogy finom ételükkel átmelegítsd a kezed, a tested és a lelked vagy egy napsütéses délutánon, hogy meglepd magad valami egészségessel és igazán finommal!
Én az első alkalom után függő lettem és már nem számít sem az urbánus pohár, sem az a ronda állvány. Csak a csodálatos ízélmény ami az ajtó mögött vár rám.....