Ugrás a fő tartalomra

Na, most már tele van a hócipőm!

  Vannak napok amikor kicsit betelik a pohár. Szerencsére egyre ritkábban, de ma ismét bekövetkezett. Valószínű, hogy a lelkiállapotom is érzékenyebb és tudom, hogy ingerlékenyebb is vagyok a napokban és hát mikor is találják meg az embert a seggfej kommentek ha nem pont ilyenkor....

  Az az igazság, hogy tele van a hócipőm!
Akadnak olyan rendezvények amikről pont ezzel a gondolattal jövök el, de ma épp a gép előtt éreztem ugyanezt.
Komolyan mondom, hogy ettől a blogger világtól nekem néha feláll a szőr a hátamon! Nem értem, hogy miért kell a másikat piszkálni vagy nevetni rajta vagy egyszerűen csak súgdolózni a háta mögött. Komolyan nem értem.
Én mindig is úgy gondoltam, hogy a bloggerek világa színes és változatos és nem kellene, hogy rivalizálás és értelmetlen piszkálódás legyen benne, hisz bár mindannyian ugyanazt csináljuk (írunk, videózunk vlogolunk), de mind másképp tesszük ezt, mert mindannyian egyedi, különleges emberek vagyunk. Írhat 2 divatblogger ugyanarról a témáról, mégse lesz egyforma a végeredmény, mert ahányan vagyunk annyiféleképp látjuk a világot. Én elfogadom, hogy vannak kezdő bloggerek, vannak haladók, gasztróguruk, Youtube hercegnők és divatcsászárok köztünk. Vannak akik jobbak nálam és vannak olyanok is akik nem. Ez így van rendjén. De sose jutna eszembe, hogy pusztán bántásból vagy azért, hogy bizonygassam a saját felsőbbrendűségem, odakommentáljak valakinek olyat ami őt nem viszi előrébb, csak rombolni akarja.

  Rohadtul elegem van a rendezvényeken a sanda nézésekből, a klikkesedésből és abból, hogy nem állunk szóba valakivel, mert neki kevesebb a lájkja, mint az enyém. Én mindig és mindenhol próbálok normálisan állni a többiekhez, olvasottság vagy like-ra való tekintet nélkül. Kivéve persze azokkal akik úgy állnak hozzám... velük se vagyok bunkó, csak igyekszem elkerülni inkább őket a saját nyugalmam érdekében.






  Engem nem zavar hogy nem élek Szex és New York életet, hogy nem járok tetőtől talpig Louis Vuittonban és nincs bejárásom a város összes divatbemutatójának a backstage-ébe.
Egyszerű kis blogger lány vagyok, aki borzasztóan élvezi amit csinál, mert a blogján keresztül megmutathatja a világnak önmagát és kiélheti benne minden kreativitását. Imádom amit csinálok!
Bár vannak angol kifejezések amiket nem tudok jól ejteni, nem ismerem az összes fashion kifejezést és nem igazán vagyok tökéletes egyik témában sem, de büszke vagyok arra aki vagyok és amit eddig elértem.
Évek alatt gyönyörűen feltornáztam a blog olvasottságát és ismertségét, sok olyan törzsolvasót szereztem akik tudnak azonosulni velem és a mindennapjaimmal és sok új bloggerina barátnőt is, akiket végtelenül imádok.
Ám sok mindent nem tudok még és sok mindenben nem vagyok elég jó. De fejlődök és folyamatosan tanulok.Persze ezt csak az látja aki legalább nagyjából nyomon követi a munkásságomat nem csak időről -időre rábök egy cikkre és megnézni, hogy hol lehet belekötni.
Én nap, mint nap tanulom az új technikákat, gyakorlom a fotózást és a videózást, az írást, a marketinget és folyamatosan kis terveket gyártok, hogy hogy lehetnék egyre jobb és jobb.
Aki ennek ellenére sorozatosan beszól nekem, hogy minden építő szándék nélkül felhívja a figyelmem arra, hogy ezt már megint nem jól írtad, ez egy hülyeség, ezt nem így hívják stb.stb. az komolyan mondom, elmehet a büdös francba a véleményével együtt!
Nem tudom, hogy miért csípem a szemét ennyire, de biztos, hogy nem velem van a baja, hanem magával vagy az életével vagy mindkettővel.
De azért kicsit kiborító.

   Huh, azt hiszem, hogy indulatból sikerült kreálnom egy remek össze vissza kapkodó káoszos bejegyzést, de nekem ez most nagyon kellett. Ki kellett adjam magamból, hogy aztán el tudjam engedni...

  Mindebből a zagyvaságból talán azt a tanulságot tudnám levonni, hogy baromi jó lenne, ha mindenki csak a saját életével foglalkozna és ha véleményt akar alkotni valakiről vagy valakinek a munkájáról azt csak építő szándékkal tegye. Én próbálom ezt tenni, de tudom, hogy az emberek nagyobbik része nem ilyen. Pedig milyen szép is lenne akkor a világ....





Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TESZT: Lenor Parfume des Secrets öblítők

  Imádom a nyarat. Az egyik kedvenc évszakom volt mindig, de ez a mostanában berobbanó 36 fok már nekem sem okoz örömet. 1- 2 ilyen nap még csak-csak elviselhető, de 3-4 esetleg 5 már embert próbáló. Feszültté válok tőle, fáradttá és motiválatlanná. De az évek során megtanultam, hogy mindennek megvan a jó oldala. Még ennek a hőségnek is. Mégpedig az, hogy ilyenkor gőzerővel lehet mosni, mert még a legvastagabb cuccok is fél nap alatt megszáradnak. Így én a nyarat évek óta egy Mosó Masa évszaknak tekintem. Mindent kiszedek a szekrényekből és átmosom őket. A vastag télikabátokat, a párnákat, a ritkán mozgatott vendégtakarókat..... mindent, hogy aztán friss illattal feltöltve kerülhessenek vissza a helyükre. Ilyenkor aztán még fontosabbá válik az is, hogy milyen öblítőt használok. Nincs fix kedvencem, mindig szeretem váltogatni az illatokat attól függően, hogy épp milyen kedvem van. A  májusi újdonságokban olvashattátok, hogy a Lenor új parfümkollekcióval rukkolt elő, én most e

Alternatív illatok, avagy az elérhető luxus

   Kár is tagadni, mindenki vágyik valamilyen szinten a luxusra. Legtöbbünk előtt sokszor megjelenik az álomkép, melyben divatos ruhákban feszítünk egy drága nyaralóhelyen, vadiúj autóval furikázunk és életünket minőségi termékekkel töltjük meg.    Nos, azt gondolom, hogy ezeket az álmokat meg kell próbálni megvalósítani apró, pici lépésekben. Nem egy luxusautóra kell elkezdenünk gyűjtögetni, hanem első körben olyan kis dolgokat kell megváltoztatnunk és megvásárolnunk az életünkbe, amelyektől máris úgy érezzük, hogy közelebb kerültünk az álmainkhoz.    Legjobb ha először a környezetünkkel kezdünk. Egy selejtezés és rendrakás máris sokat dobhat lakásunk kinézetén és a közérzetünkön is, hiszen megválni pár régóta tartogatott, fölösleges darabtól igazán üdítő élmény tud lenni a lelkünknek. Aztán vegyük nyakunkba a várost és szerezzünk be pár ízléses és olcsó dekorációs elemet a régiek helyett.   Női dolgaink rendezése szintén nagy segítségünkre lehet álmaink megvaló

Top 3 török sorozat

   Még mindig dübörög a Szulejmán láz, a nemrégen debütált Szultána pedig csak még tovább növeli a török sorozatok rajongóinak számát. Mások ezek, mint a korábban megszokott Dél- amerikai sablonos forgatókönyvű limonádék. Sokkal izgalmasabbak, kiszámíthatatlanabbak és a karakterek is szuperek.    Ma az 3 kedvencemet szedtem össze belőlük. Ezek többsége még nem ment egyik magyar tévécsatornán sem, így csak feliratosan érhetők el a részek, de szerintem megéri belekezdeni.     1. Az éjszaka királynője Meryem Uzerli új sorozata, ami már látható az Izaura Tv-n. Rövidke, mindössze 35 részes eredetileg (de gondolom jó magyar szokáshoz híven ezt is ezer darabra darabolják majd), mivel Törökországban nem volt nagy sikere. Szerintem viszont zseniális. Elképesztően jó színészek játszanak benne, nagyon érdekesek a karakterek és maga a történet is fordulatos.   A főszereplő Selin (Meryem Uzerli) és Kartal. Kartal kiskorában elveszíti édesapját, így Aziz, apja egyik barátja fogadja örök