Még azt hiszem november végén történt,hogy ráakadtam egy nagyon szép, téli ruhára a Bonprix oldalán. Azonnal meg is rendeltem és lelki szemeim előtt már láttam is, hogy hogyan fogom viselni: milyen cipővel, milyen kabáttal, milyen kiegészítőkkel...
Elképzeltem hozzá egy szép, havas hátteret, ami még jobban kiemelte volna az egész szettet. Ezért a csomag megérkezése után izgatottan vártam a havazást, hogy kezdetét vehesse a fotózás. De a hó csak nem jött. Őszintén ezen annyira nem lepődtem meg,mert az utóbbi években olyan, mintha egy nagy hótaszítóként működnék. Amikor otthon vagyok itt, Budapesten esik a hó, amikor itt vagyok, akkor meg otthon Nyíregyházán. Reméltem azért, hogy most az egyszer megtörik ez az "átok" és időben elkészíthetem az outfitet. Volt is egy ilyen alkalom decemberben, kicsivel karácsony előtt, de akkor az őrületes karácsonyi csomagolás miatt - hogy nehogy véletlen itt hagyjuk valaki ajándékát- a ruha teljesen elfelejtődött. Tipikus....
Aztán pár napja arra ébredtem, hogy kint minden fehér. Puha hótakaró borította be a tájat és én szinte örömmámorban úszva ugrottam ki az ágyból. Nem tudtam, hogy meddig marad meg a hó és őszintén nem is akartam kockáztatni, így azonnal elkezdtem összekészülni a fotózáshoz. Mire kiértünk újra elkezdett esni a hó, ami talán látszik is picit a képeken, így még jobban élveztem ezt a fotózást. Pont az a színvilág, pont az az érzés és az a háttér jelent meg a képeken, mint amit elképzeltem. Nagyon elégedett voltam és egy percig sem bántam meg, hogy ennyire el kellett tolni a fotózást. Nem akartam megalkuvó lenni, beérni valami mással, az elképzeléseim helyett. Azt hiszem az életet nem lehet így élni. Mindig megalkudni, lemondani. Szerintem ha valamit elképzelsz azt tartsd szem előtt és ne add fel senki és semmi kedvéért. Az úton, ahogy elérsz a célig módosíthatsz, de a végeredményben soha ne legyél megalkuvó.
Tudom, hogy ez ez itt most "csak" egy outfit és nem egy világmegváltó álom, de szerintem ezek az apróságok az életben ugyanannyira számítanak, mint a nagyok. Ezek min -mind apró kövecskék, amikkel kirakod magadnak a legfőbb célodhoz vezető utat. Ha egy kis apróságban sikerül elkerülnöd a megalkuvást, akkor később nagyobb dolgoknál is menni fog.
Én is szembementem a megszabott kis határidőmmel és a megszokott rendszeremmel azért, hogy olyanok legyenek ezek a fotók, ahogyan megálmodtam őket, a főszerepben ezzel a szupercsinos fekete ruhával.
Szóval boldog voltam az eredménytől. Attól pedig még jobban, amikor a párom, a fotózás végeztével azt mondta, hogy imád engem ebben a szettben. Az egész tetszett neki. Minden egyes apró részlet.
Rátérve végre az outfitre, a ruhát, ahogy említettem az elején a bonprixtől rendeltem. Elsőre egy hosszú csizmát képzeltem el hozzá, de a felpróbáláskor kiderült, hogy ez nem passzol össze, mivel a ruha térdig ér, a csizma pedig kicsit térd fölé. Így az egész nagyon egybeolvadt volna. Szóval a legjobb megoldás, ha télen térdig érő szoknyában vagy ruhában indultok el valahová, a bokacsizma.
A szőrme kétszer is visszaköszön a szetteben, egyszer a fülvédőn, amiért teljesen odavagyok, egyszer pedig a bundán, amit igen jó áron szereztem de egy turiból még tavaly.
A kiegészítőket a sok szőrme és az elég feltűnő, mintás sál miatt már nem variáltam túl. Nagyon egyszerű, nagyon visszafogott darabokat választottam, de azért vittem egy csipetnyi fémes ragyogást a szettbe a táskával.
Hogy tetszik nektek?
Aztán pár napja arra ébredtem, hogy kint minden fehér. Puha hótakaró borította be a tájat és én szinte örömmámorban úszva ugrottam ki az ágyból. Nem tudtam, hogy meddig marad meg a hó és őszintén nem is akartam kockáztatni, így azonnal elkezdtem összekészülni a fotózáshoz. Mire kiértünk újra elkezdett esni a hó, ami talán látszik is picit a képeken, így még jobban élveztem ezt a fotózást. Pont az a színvilág, pont az az érzés és az a háttér jelent meg a képeken, mint amit elképzeltem. Nagyon elégedett voltam és egy percig sem bántam meg, hogy ennyire el kellett tolni a fotózást. Nem akartam megalkuvó lenni, beérni valami mással, az elképzeléseim helyett. Azt hiszem az életet nem lehet így élni. Mindig megalkudni, lemondani. Szerintem ha valamit elképzelsz azt tartsd szem előtt és ne add fel senki és semmi kedvéért. Az úton, ahogy elérsz a célig módosíthatsz, de a végeredményben soha ne legyél megalkuvó.
Tudom, hogy ez ez itt most "csak" egy outfit és nem egy világmegváltó álom, de szerintem ezek az apróságok az életben ugyanannyira számítanak, mint a nagyok. Ezek min -mind apró kövecskék, amikkel kirakod magadnak a legfőbb célodhoz vezető utat. Ha egy kis apróságban sikerül elkerülnöd a megalkuvást, akkor később nagyobb dolgoknál is menni fog.
Én is szembementem a megszabott kis határidőmmel és a megszokott rendszeremmel azért, hogy olyanok legyenek ezek a fotók, ahogyan megálmodtam őket, a főszerepben ezzel a szupercsinos fekete ruhával.
Szóval boldog voltam az eredménytől. Attól pedig még jobban, amikor a párom, a fotózás végeztével azt mondta, hogy imád engem ebben a szettben. Az egész tetszett neki. Minden egyes apró részlet.
Rátérve végre az outfitre, a ruhát, ahogy említettem az elején a bonprixtől rendeltem. Elsőre egy hosszú csizmát képzeltem el hozzá, de a felpróbáláskor kiderült, hogy ez nem passzol össze, mivel a ruha térdig ér, a csizma pedig kicsit térd fölé. Így az egész nagyon egybeolvadt volna. Szóval a legjobb megoldás, ha télen térdig érő szoknyában vagy ruhában indultok el valahová, a bokacsizma.
A szőrme kétszer is visszaköszön a szetteben, egyszer a fülvédőn, amiért teljesen odavagyok, egyszer pedig a bundán, amit igen jó áron szereztem de egy turiból még tavaly.
A kiegészítőket a sok szőrme és az elég feltűnő, mintás sál miatt már nem variáltam túl. Nagyon egyszerű, nagyon visszafogott darabokat választottam, de azért vittem egy csipetnyi fémes ragyogást a szettbe a táskával.
Hogy tetszik nektek?
Ruha: Bonprix
Sál, nyaklánc: Rossetti Bizsu
Táska: C & A
Bunda: Angex
Cipő és fülvédő: Kínai üzlet