2015. május 12., kedd

Szomorú búcsú

   Csak egy félénk kis szőrpamacs volt, amikor megkaptuk. Később aztán egyre nagyobb és rosszcsontabb lett. Emlékszem, mindig akkor szökött ki a kapun, amikor valahová nagyon sietnünk kellett. Például reggelente iskolába induláskor. Ilyenkor mindig idegesen hajkurásztuk és próbáltuk becsalogatni, de ő az istennek sem akart bejönni.

   Amikor pedig elmentünk pár napra nyaralni, szinte belebetegedett a hiányunkba.
Imádtuk őt és ő is minket.

   15 évet volt velünk, ami kutyaévben bizony nagy kor. A hétvégén viszont örök búcsút kellett vennünk tőle.






   Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok igazán állatos beállítottságú. Szeretem az állatokat, cukinak is tartom őket, de van bennem valami gát, ami miatt nem vagyok nyugodt mellettük és nehezen alakítok ki kapcsolatokat velük. Mindegy, hogy kutya, cica, papagáj vagy bármilyen más állatról van szó ez a probléma nálam mindig fennáll. De Ő más volt. Ez  a kis szőrgombóc belopta magát a szívembe szép lassan. Nem tartottam tőle. Különleges állat volt. A családunk tagja, a szívünk egy darabja. Nélküle már semmi sem lesz ugyanolyan.
Nem lesz aki éjszaka veszettül ugasson, hogy kicsalogassa a tesómat egy kis simire, nem lesz aki odaüljön az ajtóba, hogy hallgassa ahogy bent motoszkálunk és nem lesz aki a sáros kis mancsaival ráugorjon a világos nacimra, amikor a rendszeres havi látogatásomra hazaérkezem.







   Sokszor nagy halom csontokat gyűjtött ide-oda, pedig nem akarta őket megenni, csak hordozgatni össze -vissza, mint kalózok a féltett kincseiket. Máskor ezeket a kincseket a cipőnkre rejtette meglepetésként.


   Idős korára nagyon szeretetéhes lett. Mindenhová követett minket és mindene volt a simogatás. Boldog kutya volt. De hirtelen megbetegedett. Szomorú és fáradt lett, az állatorvosnál pedig kiderült, hogy nem lehet már megmenteni.  Ugyan műtéttel még lehetett volna próbálkozni, de a kora miatt így is csak 2-3 %-nyi esély lett volna a megmentésére.  Ezért mi inkább a másik utat választottuk. Nem akartuk kitenni még több megpróbáltatásnak. Mindig hűséges társunk volt és békességet érdemelt.
Így szombat reggel örökre elaludtál. Könnyes szemekkel és fájó szívvel búcsúzunk Tőled  Kicsi. Ígérjük, hogy soha nem feledünk, hisz különleges helyet foglaltál el a szívünkben. Az űrt, amit a távozásod okozott lelkünkben, semmi és senki nem tudja betölteni. De tudjuk, hogy mostmár jó helyen vagy , ahol nem szenvedsz és tudjuk, hogy az égből továbbra is vigyázol ránk.








   Nyugodj Békében Kicsi!
A legjobb kutya voltál! <3