Csak kevesen tudják, hogy én is ebben szenvedek, közel 8 hónapja. Ezért is kezdetem például a blogba. Mindenképpen kellett valami, ami eltereli a figyelmem, különben csak naphosszat ültem volna és rettegtem volna attól, hogy mikor jön megint rám egy pánikroham.
Főleg a sok stressz az aminek köszönhetően ide juthat egy ember. Nálam az elkeseredettség is szerepet játszott. 2 éve költöztem Budapestre, azóta küzdök a beilleszkedéssel és azzal, hogy sikerüljön barátokat szereznem. De valahogy nem megy. Eleinte nyitottan álltam az emberekhez, majd a sok sok elutasítás után egyre magasabb falakat kezdtem magam köré építeni és egyre magányosabbnak éreztem magam.
Valahogy így jutottam el az első komoly pánikrohamomig. Először nem is volt egyértelmű, hogy mi is a bajom. Egyszerű refruxal kezeltek, mert a tüneteim olyanok voltak. Aztán szép lassan elkezdett letisztulni, hogy valójában mi is a bajom.
A pánikbetegségre nincs gyógyszer amit ha beveszel, már jobban is leszel. Szedhet rá az ember nyugtatókat vagy másféle gyógyszereket,de nem szokták ajánlani, mert azt mondják az orvosok, hogy ha egyszer elkezdesz rá vmit szedni, akkor azt életed végéig szedned kell, különben attól fogsz félni, hogy mi lesz ha nem veszem be.....
Én egyéb gyógymódokat próbáltam inkább keresni. Eleinte gyógynövényes nyugtatókat szedtem, nem túl sok sikerrel. Addigra ugyanis már túl sok volt bennem a felgyűlt feszültség. Alig mertem kimenni az utcára, mert attól féltem, hogy ismét rosszul leszek.
Ekkor felfigyeltem arra, hogy ha olyasmit csinálok ami 100%-ban lefoglalja az agyam, akkor megszűnik a félelmem. Így kezdtem el többet sportolni (főleg a jóga és a bicajozás segít), barkácsolni, kötni és blogot írni.
Amíg ezekkel foglalkoztam addig nem volt semmi bajom. De természetesen ez csak ideiglenes megoldás. Később, hála a párom kis kutatómunkájának, rájöttünk, hogy a B vitaminok segíthetnek a bajaimon. Korábban szedtem mindenféle multivitamint, béres cseppet, de nem használtak.
Most B komplex vitamint és folsavat szedek amitől nagy léptekben elkezdett javulni az állapotom, szóval mostmár bizakodó vagyok.
Ám a többi tevékenységgel sem hagytam fel, hiszen még korántsem vagyok tünetmentes. Sok időnek kell eltelnie amíg végre kilábalok belőle.
Ezt a cikket főleg a sorstársaimnak küldöm, hogy lássák, hogy nem szabad feladni, mert van kiút!