2019. szeptember 6., péntek

Egy hét vegánság

   Imádok enni! Tejterméket, sajtokat, zöldséget, gyümölcsöt, isteni olasz tésztákat. Egyedül a hús az ami mostanában a perifériára szorult. Egyszerűen nem kívánom. Pedig ezelőtt imádtam leülni egy tányér pörkölt mellé és köret helyett paradicsomot, paprikát és puha, friss kenyeret enni hozzá. De az idők változnak és mi is.
Be kell látnunk, hogy már nem ugyanazt az ételt esszük amit a nagyszüleink. Minden tele van adalékkal, tartósítószerekkel, mesterséges dolgokkal. A hús és a tejtermék pedig pluszban még jó nagy adag antibiotikummal és hormonnal is, amik hosszútávon nagyon sok egészségügyi problémát okozhatnak az embernek. Manapság már egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy nem foglalkozunk azzal, hogy mit eszünk.
Engem is nagyon foglalkoztat az egészséges táplálkozás témája. Próbálok sok friss zöldséget és gyümölcsöt enni, több halat és ezzel egyidejűleg lecsökkenteni az elfogyasztott péksütik, édességek és felvágottak mennyiségét. Sőt, 3 hónapja már a kávémat is növényi tejjel iszom.
Azt gondoltam, mindent megteszek azért, hogy egészségesen táplálkozzam. Aztán egy egészségügyi probléma nyomán előírt 1 hetes gluténmentes és vegán diéta rádöbbentett arra, hogy ennél még sokkal, de sokkal többet is megtehetek.





   Amikor diétára lettem "ítélve" megijedtem. Az első gondolatom az volt, hogy a vegán étrendre való átállás sem lehet könnyű, de plusz gluténmentességgel még nehezebb. Igaz, a vegánságból kaptam annyi kibúvót, hogy halat ehettem, de így sem volt sétagalopp az eleje. Főleg, hogy a kávé is tiltólistára került. Nem a dolgokról való lemondás jelentette számomra a nehézséget (mondjuk a kávé esetében ez nem igaz) , hisz tudtam, hogy mindezt az egészségemért csinálom, nekem pedig ennél nagyobb motiváció nem kell - hanem inkább az, hogy rájöjjek, hogy mit is ehetek.
Az első napokban elő is fordult egyszer, hogy 10 percnyi sikertelen keresgélés után a bio soron az üzletben majdnem sírva fakadtam. De tudtam, hogy nem adhatom fel.
Végül persze minden jóra fordult. Kerestem- kutattam, találtam recepteket, rátaláltam a megfelelő alapanyagokra is és szépen lassan rájöttem, hogy vegánként is lehet isteni finom dolgokat enni.
A hét végére pedig minden kezdeti kétségem elszállt. Féltem, hogy pusztán növényi étrenddel nem lesz energiám a napi futásra, de ez is alaptalannak bizonyult, mert ugyanúgy gond nélkül lefutottam a szokásos adagot ahogy eddig is. A 7. nap végén pedig annyira jól éreztem magam a bőrömben, hogy úgy döntöttem nem hagyom abba, hanem ráhúzok még 2 napot.




   De az igazi változást akkor éreztem, mikor a diéta leteltével megpróbáltam visszaállni a szokásos étrendemre. Apránként kezdtem a visszaállást, nem Hűbele Balázs módjára. Egyik nap ittam egy kávét, másik nap egy kis tejterméket, de meglepően tapasztaltam, hogy bár egész héten ezek jártak a fejemben most mégsem esnek jól. Furán elnehezültnek éreztem magam minden egyes falat után. A gyomrom megterhelődött, én meg kezdtem elfáradni. Pedig nem egy tonna sajtot ettem meg csak 1-2 falatot. Ekkor éreztem csak igazán, hogy az elmúlt hét mennyire jó volt nekem és a testemnek.
Jókat ettem, ráadásul nem mini mennyiségeket és eléggé gyakran (nagyjából 2 óránként) és mégsem voltam elnehezült, sőt fogytam is, amit mindenki meg is jegyzet akivel találkoztam és a narancsbőröm is szemmel láthatóan csökkent. Kívül - belül jól voltam és ezt a vegánságnak köszönhettem.
Csak ekkor esett le, hogy mennyi fölösleges vacakkal "hígítottam" az étrendem. Gyümölcsös joghurtok, liszttel sűrített fogások, jégkrémek, különböző tejes szendvicskrémek...... mind, mind fölöslegesen megterheli a szervezetem és ami a legrosszabb, hogy a legtöbb az egészségesség álcája mögé bújva teszi ezt. Hisz ki gondolná, hogy egy gyümölcsjoghurt ne lenne hasznos a testnek vagy egy vajkrém, esetleg egy hagyományos sűrítéssel készült főzelék. Pedig egyik sem a legjobb.






Engem boldoggá tett a vegánság. Szebb lettem kívül- belül, könnyedebb, boldogabb és nem utolsó sorban nyugodtabb. Nyugodtabb, hisz nem kellett azon görcsölnöm, hogy mennyit egyek és mikor ahhoz, hogy ne rakódjon rám fölösleg. Leszámoltam a bűntudattal és csak élveztem, hogy jókat eszem. Ez az egyik legfelszabadítóbb érzés amit valaha tapasztaltam. Mindenkinek ki kellene próbálnia. Főleg a nőknek, hisz mi extra sokat agyalunk a plusz kilókon.

Úgy döntöttem, hát, hogy én nem adom fel ezt az életmódot, csak egy picikét lazítok a szabályokon. Engedélyezek magamnak heti 1 apró kihágást. Persze ez nem azt jelenti, hogy heti 1 nap úszok majd a tejfölben meg a gluténes lisztben, hanem pusztán azt, hogy ilyenkor 1 étkezésben picit eltérhetek a vegánságtól. Például megiszom egy pohár natúr joghurtot vagy sajtot reszelek a spagettimre vagy ha éppen nagyon elálmosodom délután megiszom egy növényi tejes kávét. Igen, a kávé is kitaszított marad, mert bár ennek a hiányát tudtam a legnehezebben megszokni (vagyis igazából sose szoktam meg,mert mindig ott motoszkált a fejemben) éreztem, hogy ennek a lecsökkentése is jót tesz a szervezetemnek. Szóval csak akkor iszom a jövőben, ha minden kötél szakad.

Azt hiszem életem egyik leghasznosabb dolga volt az, hogy belevágtam ebbe a diétába és megtapasztalhattam, hogy mennyi mindent tehetek még a testemért és az egészségemért.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja meg akár csak egy hétig a vegánságot és tapasztalja meg a vele járó könnyed és felszabadult érzést.


Ti hogy álltok ehhez a kérdéshez? Szívesen lennétek vegánok vagy ez nálatok egyáltalán nem jöhet szóba?