A spiritualitás mindig is része volt az éltemnek. Már 11-12 éves koromban érdeklődtem az idegen kultúrák iránt, gyűjtöttem a Buddhákat és a felfelé álló ormányú elefántokat. Ekkor még nem tudtam, a miértet. Nem nyomoztam utána annak sem, hogy pontosan mire jók ezek a tárgyak. Csak azt tudtam, hogy valamilyen különös oknál fogva vonzódom hozzájuk.
Őrült tini éveimben sem hagytam el ezt az érdeklődést, bár nem fordítottam rá túl sok figyelmet. Mégis a spiritualitással kapcsolatos cikkek, riportok és emberek mindig megragadták a figyelmem. Bármely őrült pillanatban meg tudtam állni miattuk és meghallgatni, elolvasni azt amit mondanak. Azt hiszem ekkor vonzottam be az életembe egy olyan társat is, akitől sok hasonló dolgot hallhattam, bár fiatal korom miatt nem feltétlenül fogtam fel, de idővel mindent amit mondott megértettem és átláttam. Azóta is hálás vagyok azért az emberért, mert bár nem töltöttünk túl sok időt együtt és magát a kapcsolatot sem mondanám annyira építőnek, így utólag visszagondolva, de rajta keresztül kaphattam egy újabb és ezúttal picit mélyebb bepillantást a spirituális életszemléletbe.
Az is biztos, hogy mindig is szerettem néha egyedül lenni. Bezárkózni a szobámba, elővenni egy papírt és leírni az aktuális gondolataimat, terveimet vagy bármit ami éppen eszembe jutott.
Azt hiszem ezen tulajdonságaim segítettek abban, hogy később orvosi segítség nélkül vergődjek át a pánikbetegség minden egyes szakaszán. A tiszta pillanataimban, amikor épp nem gyötört a halálfélelem és a rettegés, folyton üzeneteket írtam magamnak egy füzetbe. Mit kell tenned, ha pánikolsz: itt felsoroltam minden egyes figyelemelterelő tevékenységet, aztán írtam pozitív, biztató üzeneteket is és terveket, hogy hogyan juthatok el a gyógyulásig. Bár nagyon sokat köszönhetek a családomnak és a páromnak is ebben, hisz nélkülük nem sikerült volna eljutnom ideáig, de legalább akkora az érdemem nekem is, mert mertem befelé nézni. Minden hazugság, önámítás és csalás nélkül vállaltam fel önmagammal szemben a hibáimat, a problémáimat és vetettem papírra őket.
Most itt állok 90%-ban gyógyultan és ismét a papír a toll és a belsőm segítségére szorulok. Ezért is volt szuper lehetőség számomra, amikor Hegedüs Erika az Újragondoló napló megálmodója bloggereket keresett akik kipróbálnák és megírnák véleményüket a naplóról. Azonnal jelentkeztem. Tudtam, hogy ez nekem való feladat. Bár szinte teljesen gyógyult vagyok mégis tudtam, hogy újra kell gondolnom az életem. Az elmúlt években csak a pánikkal való együttélést és túlélést ismertem. Erre rendezkedtem be. Volt mindenféle elsősegély a táskámban egy pánikroham esetére: instant melegítőpárna, relax zenék, mentolos cukor és plusz a fejbe betárazott elterelő praktikák. Most hogy ezekre már nincs szükségem mégis mivel töltsem meg a táskám és az életem? Újra visszazökkenni nagyon nehéz. Ehhez kellett az újragondolás.
Amikor megérkezett a könyvecske nagyon boldog voltam. Emlékszem, hogy nagyon durva napom volt és hulla fáradt voltam, mégis merítettem némi erőt és elolvastam az elejéből pár oldalt, majd boldogan lapoztam végig az üres részeket, ahová a saját gondolataimat írhatom majd le.
De amikor másnap tovább olvastam a bevezetőt és vészesen kezdtek közeledni az üres oldalak valahogy bepánikoltam.Úgy érzetem, hogy semmit nem tudok majd rájuk írni. Aztán megnyugtattam magam és úgy határoztam, hogy a bevezető főbb pontjai alapján haladok majd a kitöltésben.
Először a hitről írtam. Miben hiszek? Miért vagyok hálás?
Aztán az én időről. Mi az amiben örömömet lelem? Mi az ami kikapcsol?
És végül azt vettem észre, hogy a gondolataim szinte szárnyra kaptak. Nem kellett már a bevezető útmutatása. Tudtam, hogy mit kell írnom. Összeállítottam egy komplett tervet, hogy mit és hogy kell tennem a jövőben, hogy az életem, a karrierem és az egészségem is olyan legyen és olyan is maradjon, mint amilyennek elképzelem.
Ehhez pedig nem kell semmi más, csak én. A naplónak hála felfedeztem, hogy mennyi olyan tudásnak a birtokában vagyok amelyek a céljaimat szolgálják és mennyi olyan ember vesz körül akikre bátran támaszkodhatok. Sikerült felfedeznem a hátráltató tulajdonságaimat is, így ezek kiiktatásával még gyorsabban tudok haladni vágyaim elérésében.
E mellett a terv, amit összeállítottam szintén sokat segít az előrehaladásban.
Azt gondolom, hogy bárhol és bárhogyan halad az életünk nagyon fontos, hogy merjünk segítséget kérni. Hogy kitől? Hát önmagunktól!
Ragadj tollat és papírt és írj le bármit ami eszedbe jut! Mi az ami feltölt, mi az ami melegséggel tölt el vagy egyszerűen írj fel olyan szavakat amik motiválóan hatnak rád. Először lehet, hogy butaságnak fog tűnni, de később ha alaposan átnézed az írásokat össze fog állni belőle egy értelmes rendszer, amit aztán a hasznodra tudsz fordítani.
Tanuld meg, hogy az életben a legnagyobb szövetségesed az akit nap, mint a nap a tükörben látsz! Fölösleges pszichológushoz szaladgálni vagy önsajnálatba süllyedni a problémák miatt. Minden adott benned ami a megoldáshoz szükséges. Csak merd előhívni, merj magadba nézni és minden hazugság és önámítás nélkül felvállalni legalább önmagad előtt azt, ami benned kavarog.
Ha egyedül nem megy hívd segítségül az Újragondoló naplót. Nem kell senkinek sem megmutatnod, hogy mit írtál bele. Ez csak a te dolgod Vállald szabadon az érzelmeidet és a gondolataid, töltsd ki az üres oldalakat és meglátod, az út amin haladnod kell feltárul majd előtted.....
Köszönöm kedves Hegedüs Erika, hogy a rendelkezésemre bocsátottad ezt a csodálatos könyvecskét, melynek kitöltése nyomán a korábban megírt zűrzavaros gondolataim már nem tűnnek olyan félelmetesnek és hiszem, hogy képes leszek mindent jóra fordítani és elérni a céljaim!
Őrült tini éveimben sem hagytam el ezt az érdeklődést, bár nem fordítottam rá túl sok figyelmet. Mégis a spiritualitással kapcsolatos cikkek, riportok és emberek mindig megragadták a figyelmem. Bármely őrült pillanatban meg tudtam állni miattuk és meghallgatni, elolvasni azt amit mondanak. Azt hiszem ekkor vonzottam be az életembe egy olyan társat is, akitől sok hasonló dolgot hallhattam, bár fiatal korom miatt nem feltétlenül fogtam fel, de idővel mindent amit mondott megértettem és átláttam. Azóta is hálás vagyok azért az emberért, mert bár nem töltöttünk túl sok időt együtt és magát a kapcsolatot sem mondanám annyira építőnek, így utólag visszagondolva, de rajta keresztül kaphattam egy újabb és ezúttal picit mélyebb bepillantást a spirituális életszemléletbe.
Az is biztos, hogy mindig is szerettem néha egyedül lenni. Bezárkózni a szobámba, elővenni egy papírt és leírni az aktuális gondolataimat, terveimet vagy bármit ami éppen eszembe jutott.
Azt hiszem ezen tulajdonságaim segítettek abban, hogy később orvosi segítség nélkül vergődjek át a pánikbetegség minden egyes szakaszán. A tiszta pillanataimban, amikor épp nem gyötört a halálfélelem és a rettegés, folyton üzeneteket írtam magamnak egy füzetbe. Mit kell tenned, ha pánikolsz: itt felsoroltam minden egyes figyelemelterelő tevékenységet, aztán írtam pozitív, biztató üzeneteket is és terveket, hogy hogyan juthatok el a gyógyulásig. Bár nagyon sokat köszönhetek a családomnak és a páromnak is ebben, hisz nélkülük nem sikerült volna eljutnom ideáig, de legalább akkora az érdemem nekem is, mert mertem befelé nézni. Minden hazugság, önámítás és csalás nélkül vállaltam fel önmagammal szemben a hibáimat, a problémáimat és vetettem papírra őket.
Most itt állok 90%-ban gyógyultan és ismét a papír a toll és a belsőm segítségére szorulok. Ezért is volt szuper lehetőség számomra, amikor Hegedüs Erika az Újragondoló napló megálmodója bloggereket keresett akik kipróbálnák és megírnák véleményüket a naplóról. Azonnal jelentkeztem. Tudtam, hogy ez nekem való feladat. Bár szinte teljesen gyógyult vagyok mégis tudtam, hogy újra kell gondolnom az életem. Az elmúlt években csak a pánikkal való együttélést és túlélést ismertem. Erre rendezkedtem be. Volt mindenféle elsősegély a táskámban egy pánikroham esetére: instant melegítőpárna, relax zenék, mentolos cukor és plusz a fejbe betárazott elterelő praktikák. Most hogy ezekre már nincs szükségem mégis mivel töltsem meg a táskám és az életem? Újra visszazökkenni nagyon nehéz. Ehhez kellett az újragondolás.
Amikor megérkezett a könyvecske nagyon boldog voltam. Emlékszem, hogy nagyon durva napom volt és hulla fáradt voltam, mégis merítettem némi erőt és elolvastam az elejéből pár oldalt, majd boldogan lapoztam végig az üres részeket, ahová a saját gondolataimat írhatom majd le.
De amikor másnap tovább olvastam a bevezetőt és vészesen kezdtek közeledni az üres oldalak valahogy bepánikoltam.Úgy érzetem, hogy semmit nem tudok majd rájuk írni. Aztán megnyugtattam magam és úgy határoztam, hogy a bevezető főbb pontjai alapján haladok majd a kitöltésben.
Először a hitről írtam. Miben hiszek? Miért vagyok hálás?
Aztán az én időről. Mi az amiben örömömet lelem? Mi az ami kikapcsol?
És végül azt vettem észre, hogy a gondolataim szinte szárnyra kaptak. Nem kellett már a bevezető útmutatása. Tudtam, hogy mit kell írnom. Összeállítottam egy komplett tervet, hogy mit és hogy kell tennem a jövőben, hogy az életem, a karrierem és az egészségem is olyan legyen és olyan is maradjon, mint amilyennek elképzelem.
Ehhez pedig nem kell semmi más, csak én. A naplónak hála felfedeztem, hogy mennyi olyan tudásnak a birtokában vagyok amelyek a céljaimat szolgálják és mennyi olyan ember vesz körül akikre bátran támaszkodhatok. Sikerült felfedeznem a hátráltató tulajdonságaimat is, így ezek kiiktatásával még gyorsabban tudok haladni vágyaim elérésében.
E mellett a terv, amit összeállítottam szintén sokat segít az előrehaladásban.
Azt gondolom, hogy bárhol és bárhogyan halad az életünk nagyon fontos, hogy merjünk segítséget kérni. Hogy kitől? Hát önmagunktól!
Ragadj tollat és papírt és írj le bármit ami eszedbe jut! Mi az ami feltölt, mi az ami melegséggel tölt el vagy egyszerűen írj fel olyan szavakat amik motiválóan hatnak rád. Először lehet, hogy butaságnak fog tűnni, de később ha alaposan átnézed az írásokat össze fog állni belőle egy értelmes rendszer, amit aztán a hasznodra tudsz fordítani.
Tanuld meg, hogy az életben a legnagyobb szövetségesed az akit nap, mint a nap a tükörben látsz! Fölösleges pszichológushoz szaladgálni vagy önsajnálatba süllyedni a problémák miatt. Minden adott benned ami a megoldáshoz szükséges. Csak merd előhívni, merj magadba nézni és minden hazugság és önámítás nélkül felvállalni legalább önmagad előtt azt, ami benned kavarog.
Ha egyedül nem megy hívd segítségül az Újragondoló naplót. Nem kell senkinek sem megmutatnod, hogy mit írtál bele. Ez csak a te dolgod Vállald szabadon az érzelmeidet és a gondolataid, töltsd ki az üres oldalakat és meglátod, az út amin haladnod kell feltárul majd előtted.....
Köszönöm kedves Hegedüs Erika, hogy a rendelkezésemre bocsátottad ezt a csodálatos könyvecskét, melynek kitöltése nyomán a korábban megírt zűrzavaros gondolataim már nem tűnnek olyan félelmetesnek és hiszem, hogy képes leszek mindent jóra fordítani és elérni a céljaim!