Ugrás a fő tartalomra

Nyaralós élménybeszámoló

   Ismét hihetetlen gyorsan elrepült egy hét a Balatonnál. Amikor az ember együtt van azokkal akiket szeret, nem aggódik semmin és megéli az élményeket akkor az órák csak másodperceknek, a napok pedig perceknek tűnnek. Mire felkaptam a fejem máris újra itt voltam Budapesten.

   Azért tartalmas egy hét áll mögöttem. Sok élmény ért, sokat pihentem és ezeknek köszönhetően sok kreatív ötletem lett a bloggal kapcsolatban, amiket remélem hamarosan meg is tudok valósítani.





   Nyaralásunkat szokásos módon egy tihanyi látogatással nyitottuk meg, hogyha már lemaradtam a Levendula Fesztiválról akkor is kolbászolhassak kicsit a szeretett virágom fellegvárában.
Megnéztük a Balatont a tihanyi apátság mellől, kószáltunk a kis utcákon a csodálatos kézműves termékek között, beugrottam a Tihanyi Levendula Manufaktúra üzletébe és ettünk egy nagy adag fagyit is. Természetesen levendulásat.





   Látogatásunk végeztével a tihanyi rév átröpített minket a Balcsi túloldalára és mi folytattuk utunkat Balatonlelle felé. Szinte már hagyománynak számít, hogy ilyenkor az első kereszteződésnél mindig eltévesztjük az útirányt és pár perc múlva felismerve a hibánkat vissza kell fordulnunk. Ha nem így lenne már rendesen hiányozna ez a "szokás".

  Érkezés, kipakolás és minden egyéb fontos teendő elvégzése után alig vártuk már, hogy csobbanhassunk a vízben, mert eszméletlen volt a hőség. A víz viszont isteni volt és kellemesen hűsített. Pont olyan jól, mint az első nap, a strandon felfedezett kézműves, meggyes sör, amire azonnal rákaptunk és parton töltött napok szerves részévé vált.

  Esténként a sétányon andalogtunk, hallgatva a színpad felől érkező kellemes, nyáresti zenét és áttanulmányozva az árusok összes portékáját.
Olyan végtelenül nyugodt voltam ezekben a napokban! Nem agyaltam semmin, nem szerveztem semmit csak élveztem az életet. Milyen jó lenne, ha az ember mindig úgy élhetne, mint mikor nyaral!
Csak a napozás, a strand, a fagyi, a sajtos-tejfölös meg az élmények...






    A napjaink egy megszokott kis rendszer szerint teltek. Általában 6 óra tájban egy göndör kis fej lélegzetét éreztem az arcomon, aki amikor résnyire kinyitottam a szemem egyből nekem szegezte a kérdést, hogy: "Mikor fogsz felkelni?". Ahhh ha rajtam múlik még órákig nem. Főleg, hogy éjszaka a kis Umpalumpa velem és a tesómmal aludt és közben laposra vert minket az apró gyerekkarjaival.
A helyzetet mindig Anya mentette meg, aki gyorsan elvitte reggelit venni, így nyertünk nagyjából fél órát. De utána kénytelenek voltunk felkelni.

A közös, nyaralós étkezéseket nagyon szeretem. Megpakoljuk mindennel az asztalt, aztán mindenki azt eszi amihez csak kedve van. És együtt vagyunk. Ez a legfontosabb. A hétköznapokban sajnos nagyon kevés családnak adatik meg, hogy naponta, kényelmesen meg tudjanak együtt reggelizni vagy vacsorázni. Sokszor nem is nagyon beszélgettünk közben. Mégis ott volt az érzés, hogy mindenki itt van, együtt vagyunk és nem kell sehová sem sietni. Ez pedig számomra felbecsülhetetlen.





   Reggeli után általában egy kis kirándulás következett. Volt, hogy csak a környező ruhaüzleteket járkáltuk körbe Anyával, de voltunk bobozni és ellátogattunk a Rádpusztai Gasztro- és Élménybirtokra is, ami nekem nagyon- nagyon tetszett. Olyannyira, hogy bár egyáltalán nem vagyok esküvő párti, de ha egyszer rászánom magam, akkor itt szeretném megünnepelni a nagy napot. A hangulatos nádfedeles csárda, a csend, a nyugalom, a természet közelsége és a gyönyörű Ikon borászat teljesen belopta magát a szívembe.






  Természetesen a szokásos tesós program, a vidámpark sem maradhatott, ki a sorból. Idén viszont már hárman vettük be a dodzsemek fellegvárát. Tamara ugyan nem bírta még sokáig a gyűrődést, de borzasztóan élvezte a mókát. Először én vezettem a dodzsemet és ő csak nagyon- nagyon kapaszkodott, de aztán átengedtem neki a volánt. Mivel még nem érte el a lábával a pedált, így azt én nyomtam, közben biztonsági övként funkcionálva a kezemmel visszatartottam a gyereket az ütközéseknél, ő pedig csak kormányzott. De annyira oda volt az élménytől, hogy azt mondta, ez volt élete legjobb balatoni napja.


  Utolsó nap igen nagy szél támadt, ami óriási hullámokat csinált. De a strandtól így sem lehetett elvenni a kedvünket. Gumimatraccal lovagoltuk meg az összes nagy hullámot, hangosan sikongatva, Tamara pedig megjegyezte, hogy ez még sokkal jobb, mint a dodzsemezés.







   Szóval ilyen volt a mi kis nyaralásunk nagy vonalakban elmesélve. Együtt, szeretetben, élményekben gazdagon. Külön kiemelném azért, hogy bár egy raklapnyi sminket vittem, végül mégis csak egy Cien vizálló szempillaspirált használtam végig. Semmi mást. Ami azért nagy szó tekintve, hogy eddig még a sarki boltba való kiugráshoz is több sminket kentem fel. Hááát bizony. Az ember mindig változik... :D



  Meséljetek Szépségeim, ti merre nyaraltatok az idén? Milyen volt?







   

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TESZT: Lenor Parfume des Secrets öblítők

  Imádom a nyarat. Az egyik kedvenc évszakom volt mindig, de ez a mostanában berobbanó 36 fok már nekem sem okoz örömet. 1- 2 ilyen nap még csak-csak elviselhető, de 3-4 esetleg 5 már embert próbáló. Feszültté válok tőle, fáradttá és motiválatlanná. De az évek során megtanultam, hogy mindennek megvan a jó oldala. Még ennek a hőségnek is. Mégpedig az, hogy ilyenkor gőzerővel lehet mosni, mert még a legvastagabb cuccok is fél nap alatt megszáradnak. Így én a nyarat évek óta egy Mosó Masa évszaknak tekintem. Mindent kiszedek a szekrényekből és átmosom őket. A vastag télikabátokat, a párnákat, a ritkán mozgatott vendégtakarókat..... mindent, hogy aztán friss illattal feltöltve kerülhessenek vissza a helyükre. Ilyenkor aztán még fontosabbá válik az is, hogy milyen öblítőt használok. Nincs fix kedvencem, mindig szeretem váltogatni az illatokat attól függően, hogy épp milyen kedvem van. A  májusi újdonságokban olvashattátok, hogy a Lenor új parfümkollekcióval rukkolt elő, én most e

Alternatív illatok, avagy az elérhető luxus

   Kár is tagadni, mindenki vágyik valamilyen szinten a luxusra. Legtöbbünk előtt sokszor megjelenik az álomkép, melyben divatos ruhákban feszítünk egy drága nyaralóhelyen, vadiúj autóval furikázunk és életünket minőségi termékekkel töltjük meg.    Nos, azt gondolom, hogy ezeket az álmokat meg kell próbálni megvalósítani apró, pici lépésekben. Nem egy luxusautóra kell elkezdenünk gyűjtögetni, hanem első körben olyan kis dolgokat kell megváltoztatnunk és megvásárolnunk az életünkbe, amelyektől máris úgy érezzük, hogy közelebb kerültünk az álmainkhoz.    Legjobb ha először a környezetünkkel kezdünk. Egy selejtezés és rendrakás máris sokat dobhat lakásunk kinézetén és a közérzetünkön is, hiszen megválni pár régóta tartogatott, fölösleges darabtól igazán üdítő élmény tud lenni a lelkünknek. Aztán vegyük nyakunkba a várost és szerezzünk be pár ízléses és olcsó dekorációs elemet a régiek helyett.   Női dolgaink rendezése szintén nagy segítségünkre lehet álmaink megvaló

Top 3 török sorozat

   Még mindig dübörög a Szulejmán láz, a nemrégen debütált Szultána pedig csak még tovább növeli a török sorozatok rajongóinak számát. Mások ezek, mint a korábban megszokott Dél- amerikai sablonos forgatókönyvű limonádék. Sokkal izgalmasabbak, kiszámíthatatlanabbak és a karakterek is szuperek.    Ma az 3 kedvencemet szedtem össze belőlük. Ezek többsége még nem ment egyik magyar tévécsatornán sem, így csak feliratosan érhetők el a részek, de szerintem megéri belekezdeni.     1. Az éjszaka királynője Meryem Uzerli új sorozata, ami már látható az Izaura Tv-n. Rövidke, mindössze 35 részes eredetileg (de gondolom jó magyar szokáshoz híven ezt is ezer darabra darabolják majd), mivel Törökországban nem volt nagy sikere. Szerintem viszont zseniális. Elképesztően jó színészek játszanak benne, nagyon érdekesek a karakterek és maga a történet is fordulatos.   A főszereplő Selin (Meryem Uzerli) és Kartal. Kartal kiskorában elveszíti édesapját, így Aziz, apja egyik barátja fogadja örök