2017. június 10., szombat

Csak élvezd az életet!

   Fura felfedezést tettem a minap, a Bikás parki gyereknap fő koncertje alatt. Kezdéskor legurult 1- 2 sörike bevallom, de aznap olyan feszültnek és stresszesnek éreztem magam, hogy úgy éreztem megérdemlek másfél órányi felhőtlen kikapcsolódást a szuper funky zenére.
Mostanában egyébként fura a kapcsolatom az alkohollal. Jelenleg 85-90%-ban vagyok kint a pánikbetegségből és ez magával hozta azt a dolgot, hogy vannak pillanatok amikor a fejem annyira tiszta, hogy megkérdezem magamtól: veled meg mi a csuda történt? Hogy lettél ilyen tompa, lelassult és eltunyult? Hol van az az életvidám, pörgős ember aki 2012 előtt voltál?
Nos, némi mértékletes alkoholfogyasztás után már megvillan az a valaki aki rég voltam. Ha megiszom 1 sört vagy 1 pohár bort úgy érzem, hogy teljesen, totálisan önmagam vagyok. Az a felszabadult, pörgős, vidám lány, akit nem érdekel, hogy ki mit gondol, csak élvezi az életet és próbál boldog lenni. Nem butaságokat csinálok, vagy össze- vissza beszélek, hanem visszatérek a pánik előtti önmagamhoz. És ez nagyon jó érzés. Érzem, hogy van kiút és már nagyon közel vagyok a célhoz, hogy visszaálljon minden a régi kerékvágásba és megpróbáljam pótolni annak az 5 évnek az élményeit, amit béna tompultságban töltöttem.
De igazából most nem az éppen aktuális állapotomról akarok beszélni, hanem egy fura megállapításról, amit ezen a napon tettem.






  Szóval, régi önmagamhoz visszatérve ellazultnak és vidámnak éreztem magam. Ehhez hozzá tartozott, ha már koncerten vagyunk, hogy énekeljem kedvenc dalaim szövegét. Néha még fel is tettem a kezem a magasba és mosolyogva ringattam a karjaim a zene ritmusára. Egy idő után azt vettem észre, hogy a nők egyenesen dühvel néznek rám, és nem csak rám, hanem az arrébb a kislányával felállva táncoló anyukára is. Nem értettem a szitut. Miért kellene haragudni valakire aki minden rendbontás nélkül, egyszerűen csak élvezi a koncertet és kikapcsolódik. A mai világban már tilos felszabadultnak lenni?
Tilosnak éppen nem tilos, de erősen elítélendő. Az emberek többsége, megfigyeléseim szerint, hírből sem ismeri a kikapcsolódást. Folyton dolgoznak, még otthon sem tudnak elszakadni a munkától és mindennek a központjába a pénz állítják. Szomorú tény, hogy tényleg pénz központú világban élünk, így ha nincs elég akkor gond van, de igazából sosem lehet elég, mert mindig kell valamire még. Fontos lenne viszont szemléletet váltani és megálljt parancsolni az irreális vágyaknak.Miért kell egy családba 5 luxuskocsi meg egy 3 emeletes ház úszómedencével? E nélkül nincs is élet és boldogság?
De bizony van. Csak erre a társadalom nagy része nem jön rá. Folyamatosan boldogtalanok és mindezért a pénzt teszik felelőssé. Azt gondolják, ha több lenne belőle boldogabbak lennének, de amikor elérik a célt csak pár pillanatig örülnek. Aztán ismét visszatér a jól ismert üresség érzés.
Pontosan ezért tekintenek gyűlölettel azokra akik önfeledtek és vidámak. Azt hiszik nekik mindenük megvan és semmi gondjuk az életben. Pedig lehet, hogy a másik, önfeledt ember sem milliárdos, csak egyszerűen elégedett azzal amije van. Azzal a kis házzal, azzal az egy autóval és a szép kis családjával.
Meg kellene már próbálni szemléletet váltani, elengedni az anyagiasságot és az élményekre és a számunkra fontos emberekre koncentrálni. Tartalommal tölteni meg az életet, nem tárgyakkal. A tárgyak összetörnek, elhasználódnak, de az élmények mindig velünk maradnak és felvidítanak egy rossz napon.





   Csak ültem ott a koncerten, a domboldalban, néztem ezeket a haragos nőket és tudtam, hogy én nem akarok ilyen lenni. 5 évet húztam le letargikus, tompa hangulatban a pánik miatt és ha egyszer (remélem hamarosan) visszakapom régi önmagam, akkor még jobban belevetem magam az életbe. Kirándulok, sok időt töltök azokkal akiket szeretek, új barátokat szerzek, ha meghallom a kedvenc számom akkor énekelni fogok és táncolni és nem érdekel, hogy ki mit gondol! Az élet túl rövid ahhoz, hogy anyagi javak, elérhetetlen álmok és búskomorság közepette éljük le.
Én boldog akarok lenni! És nektek is ezt javaslom. Legyetek felszabadultak és mindig adjátok önmagatokat! Mert egy felszabadult embernél nincs vonzóbb a világon!
Semmi másra nincs szükség, csak egy kis szemléletváltásra és a dolgaink átértékelésére, hogy meglássuk mi is az igazán fontos az életben. Ne késlekedjetek! Éljetek boldogan már most!