2015. október 7., szerda

Ki vagyok én?

   Biztos veletek is megesett már, hogy össze voltatok zavarodva és igazából azt sem tudtátok, hogy kik vagytok valójában. Én most itt tartok.
Valószínűleg a rengeteg önismereti könyv,amiket az elmúlt hónapokban olvastam, indított el azon az úton, melyen összeomlott az évek során kialakított énképem, hogy aztán valami teljesen új alakuljon ki belőle.






   Sokat agyaltam az elmúlt hetekben. Mélyen magamba néztem és próbáltam összegezni az eddigi életemet. Fura volt. Felfedeztem, hogy sokszor bújtam "szerepekbe". Eddig mindig idomultam az engem körülvevő környezethez. Ha kellett buliállat voltam, ha kellett megjátszós picsa, ha kellett előkelő úrinő. Az iskolában pedig mindent megtanuló okos lány. Ezen kívül azért néha engedelmeskedtem a bennem háborgó erőknek is, így lettem sikeres és elkötelezett táncos és naiv, ártatlan és magára hagyott szerelmes nő.
Most pedig leginkább nem tudom, hogy ki is vagyok. Összességében, ha jól belegondolok sose hazudtoltam meg önmagam, mert minden egyes felvett "szerepből" van bennem. A kérdés csak az, hogy melyikből mennyi. Sőt, miután egyre jobban kezdem megismerni magam előkerültek új, eddig kevésbé ismert oldalaim is. Így kiegészült a listám az író, festő- rajzoló, a gasztronómia, a borok és a spiritualitás iránt érdeklődő, folyamatosan tanulni akaró énjeimmel is.






  Boldog vagyok amiért elindultam az önmegismerés és az önszeretet útján. Ezáltal egyre jobban körvonalazódik bennem az, hogy kis is vagyok, illetve, hogy kis is leszek akkor amikor az utam végére érek.
Felfedeztem, hogy rengeteg oldalam van amiknek  csodálatos kombinációjából áll össze az, amit ÉN-nek hívunk. Nincs két ugyanolyan ÉN. Ezért vagyunk mindannyian különlegesek és a magunk nemében egyedülállóak.


Én mindenkit bíztatok arra, hogy kezdje el olvasni a megfelelő könyveket és keresse meg önmagát! Ha rájövünk arra, hogy kik is vagyunk valójában az életünk teljes átalakuláson megy át. Más embereket és más lehetőségeket kezdünk el vonzani és ha ügyesen élünk ezekkel az kínálkozó alkalmakkal egyre boldogabbak leszünk.








   Visszatérve rám, tudom, hogy még hosszú út áll előttem, de már most is nagyon büszke vagyok magamra, hiszen a legtöbb ember soha életében nem jut el ideáig. A többség megelégszik a felszínes élettel és a környezet által ráerőszakolt szerepekkel.
Hiszem azt, hogy amikor az út végére érek a félénk, önbizalom hiányos (bár azt nagyon jól leplező), bizonytalan lányból egy tájékozott, sokoldalú céltudatos és erős jellemű nő lesz, akinek a szíve csordultig van szeretettel, akire mindenki felnéz és elismeréssel emleget. Még nem tudom, hogy mennyi idő kell hozzá és hogy hogyan jutok el ideáig, de az biztos, hogy ez lesz a végállomás. Tudom. Érzem, ott legbelül.
Romokba dőltem és most újjászületek, akár egy főnix.