Ódon középkori templom, varázslatos pincefalu és mindent beborító végtelen nyugalom. Ezt kapjuk, ha úgy döntünk nyakunkba vesszük az országot és elindulunk Ócsára kirándulni.
Ez a bájos kis város Budapesttől mindössze 30 km-re délre fekszik, az M5 autópályáról és az 5-ös útról is könnyen megközelíthető.
A városba beérve azonnal táblák igazítanak útba, így nagyon könnyen megtalálhatjuk a település egyik legnagyobb kincsét, a Magyarországon egyedülálló háromhajós, kereszthajós, tornyos, román kori bazilikát.
A XIII. század elején épült premontrei bazilika a román kori építészetünk egyik legszebb, fennmaradt erődtemploma. Különlegességét az is mutatja, hogy 2009-ben a népszerű Ken Follett regény, A Katedrális, megfilmesített változatát is itt forgatták. A helyiek szerint az írónak szinte elakadt a szava, mikor meglátta a templomot, csak annyit tudott mondani, hogy pontosan így képzelte el a könyvben leírt katedrálisát.
Annyi mindent megélt ez az épület már... ha mesélni tudna hallanánk fénykoráról, többszöri újjáépítéséről, a török időkről, mikor egyszerre funkcionált mecsetként és keresztény templomként, mesélne hogyan került a teljes pusztulás szélére és arról is, hogy ez a gondos kis település hogyan hozatta rendbe és nyerte el jelenlegi állapotát.
Ha nyitva találjuk a templomkert kapuját mindenképpen érdemes körbejárni az egész épületet.
Közvetlenül a templom mellett találjuk a Tájházat, ahol öt, régmúlt korokat idéző portát látogathatunk meg és megnézhetjük a bennük kialakított néprajzi kiállításokat is.
Mindezek után érdemes utazni még egy kicsit az innen 4 kilométerre található Öreg-hegyi pincesorhoz, ami a személyes kedvencem lett.
Közel 200 alföldi stílusú, nyeregtetős pincét találunk itt, melyek közül jó néhány kétszáz évnél is öregebb.
Fantasztikus érzés közöttük sétálni.
Hála a település borkedvelő közösségének és a lelkes pincetulajdonosoknak, akik időt és energiát nem kímélve felkutatják a rég elhanyagolt pincék jelenlegi tulajdonosait, örököseit, egyre több kerül közülük felújításra.
Egyre gyakrabbak a rendezvények is, melyek keretén belül bekukkanthatunk egy-egy pincébe és kellemes háttérzene kíséretében kortyolgathatjuk az itt készült borokat.
Viszont ha egy átlagos hétvégén tévedünk erre az sem baj. Legyünk szemfülesek hiszen mindig akad kint egy-két tulajdonos aki nagyon szívesen beenged minket, hogy megnézhessük mi is rejlik a csinos kis nádfedelek alatt.
Mi is így jutottunk be az egyik pincébe és még egy kis borkóstolót is kaptunk kedves vendéglátónktól, amit megfűszerezett néhány helyi anekdotával.
Végezetül csak üljetek le itt egy padra és élvezzétek kicsit a hely különleges atmoszféráját. Hunyjátok le a szemeteket és érezzétek, hogy átjár titeket az a csodálatos nyugalom amit az Öreg- hegyi pincesor áraszt.
Én magam úgy éreztem, akár órákon át is képes lennék itt ücsörögni csendben...
Varázslatos!