2019. november 1., péntek

Mindenszentek a világ körül

   Halottak napja, Halloween, Dia de los Muertos, Mindenszentek. Mennyi- mennyi név egy ünnepre. Ám nevezhetjük akárhogy, mégis mindenütt ugyanazt jelenti: megemlékezést a szeretteinkről, akik már nincsenek velünk. Van ahol csendes szomorúsággal, máshol vidámsággal és színes kavalkáddal teszik ezt. Világszerte eltérőek a halottak napját övező szokások és mind tele van rejtéllyel, hittel és misztikummal.




   Hazánkban szerintem kicsit "ellaposodott" ez az ünnep. Legtöbben csak egy megoldandó feladatot és a temetők körüli dugót látják benne. Pedig a magyar hagyományok is vannak olyan misztikusak és színesek, mint más országoké. Hogy ne menjünk messzire, épp a minap beszélgettem Anyukámmal erről, aki elmesélte nekem, hogy régen mennyire másként folyt a megemlékezés. Este mentek a temetőbe, rengeteg gyertyával felszerelkezve, amit mind a sírra tettek. Még akkor is maradt ebből a szokásból valamicske , mikor én egészen kicsi voltam. Emlékeim nincsenek róla, de Anya mesélte, hogy mikor először láttam ennyi gyertyával feldíszített sírokat azonnal felkiáltottam örömömben, hogy " Mennyi torta!". 
A rokonok ilyenkor mind összegyűltek,beszélgettek egészen addig, míg a gyertyák le nem égtek. Volt egyfajta család összehozó szerepe ennek az ünnepnek, hisz ez volt az egyetelen alkalom amikor a távol lakó, rég nem látott családtagokkal is találkozott az ember.
Ennél régebbre nyúlik vissza a tökfaragás szokása, amiről sokan nem is tudják, hogy Magyarországon is részét képezte a hagyománynak. Az erről szóló történet egészen Salamon király idejébe nyúlik vissza. Salamon trónviszályban állt unokatestvéreivel, Gézával és Lászlóval. Géza halála után Salamon ugyan elismerte Lászlót, mint magyar királyt, de terveket szőtt a trón visszaszerzésére. Ezt megtudván László a visegrádi vár tornyába záratta Salamont és megparancsolta az őröknek, hogy sötétedés után töklámpásokkal világítsák meg a tornyot, hogy éjjel is szemmel tudják tartani a foglyot. De a megvilágított torony nem csak a megfigyelésben segített, hanem a dunai hajósoknak is jó támpontot adott. Innen jött a mondás, hogy "Fénylik, mint Salamon töke".



     Az amerikai tökfaragási szokásnak ennél valamivel rémisztőbb a története, ráadásul az egész nem is Amerikából ered, hanem Írországból. Élt egyszer ugyanis egy részeges ír, Jack, aki nagyon szeretett viccelődni. Egyszer magát az ördögöt is megtréfálta, akivel aztán egyességet is kötött. Megígértette vele, hogy halála után nem kerül a lelke a pokolra. Viszont Jack nem gondolta ám jól át ezt a dolgot, mert bár valóban nem került pokolra, de életmódjából kifolyólag a Menny kapuján sem juthatott be. Így két világ között ragadt. Éjszakánkén a sötét utcákon bolyongott és kereste a megnyugvást. Az ördög végül megsajnálta és adott neki egy darab szenet, hogy legalább világítani tudjon. Jack ezt egy hatalmas répába tette és úgy vitte magával. 
Később, mikor Írországban hatalmas éhínség pusztított a lakosság egy része Észak- Amerikába vándorolt és termesztésen vitték magukkal a hagyományaikat is. Új hazájukban viszont óriás répa helyett csak tököt találtak, így kénytelenek voltak alkalmazkodni a helyzethez és tököt használni. Aztán szép lassan a helyiek is elkezdték átvenni a hagyományt.

Amerikánál maradva vessünk egy pillantást a jelmezekre is. A hiedelmük szerint ugyanis október utolsó napján a halottak visszatérnek a földre és szörnyek formájában bolyonganak az utcákon. Ezért az emberek is szörny jelmezekbe bújnak, hogy rejtve maradjanak a visszatért lelkek előtt.



   A Mexikói halottak napja talán az egyik legszínesebb,leghangosabb és legvidámabb az egész világon. A november elsején és az azt következő napon ünnepelt Dia de los Muertos, melynek az ünnepségei akár egy hétig is eltarthatnak az életet ünneplik. Mindenhol színes díszek, papírmasé csontvázak, jelmezes emberek. A koponya, melyet az arcukra festenek ezeken a parádékon egyszerre jelenítik meg az eljövendő halált és az élet örömét is. 
A családok otthon oltárt emelnek, melyet feldíszítenek és elkészítik a halott kedvenc ételét is. Az ünnep csúcspontja este a temetőben érkezik el, amikor rengeteg gyertyát gyújtanak, mindent virágokkal díszítenek és zenével, vacsorával és vidám beszélgetéssel telik az este, hogy a halott tudja, hol van családja, hová kell hazatérnie.
Kis érdekesség, hogy a mexikói Dia de los Muertost eredetileg nem is novemberben, hanem augusztusban tartották, de a keresztény konkvisztádorok áthelyezték  a ma ismert időpontjára. 



   Japánban viszont a mai napig augusztusban tartják a saját megemlékezési ünnepüket. Bár náluk hivatalosan nem létezik Mindenszentek, de az augusztusi obon és a daimondzsi okouribi megszólalásig hasonlít rá. Az elsőn a halottak hazatérnek a családjaikhoz, szeretteik pedig lámpásokkal mutatnak utat nekik. A pár nappal később lévő második ünnepen pedig a folyóra rakott kis lápásokkal kísérik vissza a holtakat a túlvilágra.





Ti hogyan ünneplitek a Mindenszenteket? Átvesztek dolgokat más országokból vagy maradtok a régi magyar hagyományoknál?