2019. augusztus 28., szerda

Hol jártál, báránykám?

   Belátom egy ideje csendes a blog. Kevés a cikk, viszont legalább az instagram pörög. De igyekszem, hogy lassanként minden visszatérjen a régi kerékvágásba.
Az elmúlt időszak igen csak zsúfolt volt számomra minden tekintetben. Érzelmileg, lelkileg, fizikailag. Voltak köztük nagyon jó dolgok és rosszak is. Én pedig, mint egy cirkuszi artista próbáltam egyensúlyozni ezek között a vegyes érzelmek között, hogy le ne zuhanjak a mélybe, mert nem tudom, hogy van e ott védőháló.




  A nyaram, sőt már a tavasz vége is örült lakásszépítgetéssel telt. A dolog onnan indult, hogy rendszerezem a dolgainkat. Selejtezés, helynyerés, hogy az itt-ott lerakott dolgaink végre szekrénybe kerülhessenek, mert lássuk be irtó sok cuccunk van. Túl sok is...
Amikor ezzel megvoltam óriási takarításban kezdtem. Mindent elhúztam, lemostam, kimostam, mígnem finom tisztaság illatban úszott minden. De akkor, elkezdte szúrni a szemem pár apróság.....
Például az óriási étkezőasztal amit évente csak 2-3x használunk és baromi sok helyet foglal. Meg a kis asztal, ami már eléggé viharvert, na és a székek.... most, néhány IKEA túrával később ott tartok, hogy van új kis asztalunk, tükrünk és szeptember elején érkezik a kanapé és egy fotel is. Szóval bepörögtem. Minden szabadidőmet abba öltem, hogy egy kellemes, meleg otthont varázsoljak a lakásunkból. Olyat, ahol öröm élni, pihenni és ami nincs tele fölösleges cuccokkal, amik összenyomnak és egyszerűen elveszik minden kreativitásodat. Szóval erre ment el a drága szabadidőm, amiből egyébként nem sok volt a nyáron.




   Mivel Jegi macimmal mindent együttműködve egységben csinálunk, így a munkával sincs ez másként. Ha nagy projekt van akkor a másiknak bizony be kell segíteni. Ezért amikor ő bevállalta nyár elején, hogy a hivatalos fotósa és videósa lesz a Streetball Challange Hungarynak, akkor egyértelmű volt, hogy hétvégéről- hétvégére nekem is utaznom kell vele minden egyes állomásra, hogy segítsek ennek a nem kis feladatnak a végrehajtásában. Így jutottam el idén Veszprémbe, Oroszlányba, Körmendre, Paksra és Zánkára, közben pedig hátra van még Kecskemét, szeretett szülővárosom Nyíregyháza és egy utolsó rendezvény a Hősök terén. Plusz a Budapest Urban Games rendezvénye is, ahol szintén kosárlabda fronton tevékenykedünk majd. E mellett persze mindennapi élet sem áll meg, ott is teljesíteni kell.




   Közben Anyukám is nehéz időszakot él meg a különböző női problémái miatt amiket az elkerülhetetlen klimax okoz. Én pedig ott állok mellette és próbálom őt lelkiekben erősíteni, bár ez az ebben az időszakban igen jellemző depresszió miatt nem annyira könnyű. Embert próbáló feladat.  Meg persze ott a magam baja is, amivel meg kell küzdenem, ami miatt vegán életmódra kellett térnem.
Az ételeim megtisztultak, a lakásunk megtisztult én pedig egyre jobban szemezem a minimalista életmóddal és a háztartási szintű környezetvédelemmel. Esténként, még hulla fáradtan is elcsenek egy kis időt az alvásból, hogy ezekről a témákról olvasgassak.


   Szóval kusza az élet. Amikor fizikailag fáradt vagy akkor kapod a legnagyobb lelki terhelést is. De közben boldoggá tesz a szerelem, az hogy bár idén ünnepeljük a 10 éves évfordulónkat a Jegimmel, mégis jobban szeretjük egymást, mint valaha. A hamarosan érkező matrózék kanapénk is legalább akkora örömforrás, én már érzem is ahogy ráhuppanok és onnan írom majd a blogcikkeimet.
A streetball challange pedig sok munkával jár, de nap végén az az egy órácska amikor kirándulunk hazaindulás előtt kárpótol mindenért. Olyan csodákat fedeztünk fel általa, amik egy picit azért feltöltik a pörgős nyárban megfáradt lelkünket.



   Ez van most, nem így terveztem ezt a nyarat blog szempontból, de se kedvem, se erőm nem volt nekiülni a cikkek megírásának ezeken a túlhajszolt napokon. Viszont a témákból nem fogytam ki, szóval a jövőben érkezem útikalauzokkal, receptekkel és outfitekkel. Megemberelem most már magam és visszatérek. Pont jókor, amikor Ti is visszatértek a nyaralásból.