Ugrás a fő tartalomra

Hol jártál, báránykám?

   Belátom egy ideje csendes a blog. Kevés a cikk, viszont legalább az instagram pörög. De igyekszem, hogy lassanként minden visszatérjen a régi kerékvágásba.
Az elmúlt időszak igen csak zsúfolt volt számomra minden tekintetben. Érzelmileg, lelkileg, fizikailag. Voltak köztük nagyon jó dolgok és rosszak is. Én pedig, mint egy cirkuszi artista próbáltam egyensúlyozni ezek között a vegyes érzelmek között, hogy le ne zuhanjak a mélybe, mert nem tudom, hogy van e ott védőháló.




  A nyaram, sőt már a tavasz vége is örült lakásszépítgetéssel telt. A dolog onnan indult, hogy rendszerezem a dolgainkat. Selejtezés, helynyerés, hogy az itt-ott lerakott dolgaink végre szekrénybe kerülhessenek, mert lássuk be irtó sok cuccunk van. Túl sok is...
Amikor ezzel megvoltam óriási takarításban kezdtem. Mindent elhúztam, lemostam, kimostam, mígnem finom tisztaság illatban úszott minden. De akkor, elkezdte szúrni a szemem pár apróság.....
Például az óriási étkezőasztal amit évente csak 2-3x használunk és baromi sok helyet foglal. Meg a kis asztal, ami már eléggé viharvert, na és a székek.... most, néhány IKEA túrával később ott tartok, hogy van új kis asztalunk, tükrünk és szeptember elején érkezik a kanapé és egy fotel is. Szóval bepörögtem. Minden szabadidőmet abba öltem, hogy egy kellemes, meleg otthont varázsoljak a lakásunkból. Olyat, ahol öröm élni, pihenni és ami nincs tele fölösleges cuccokkal, amik összenyomnak és egyszerűen elveszik minden kreativitásodat. Szóval erre ment el a drága szabadidőm, amiből egyébként nem sok volt a nyáron.




   Mivel Jegi macimmal mindent együttműködve egységben csinálunk, így a munkával sincs ez másként. Ha nagy projekt van akkor a másiknak bizony be kell segíteni. Ezért amikor ő bevállalta nyár elején, hogy a hivatalos fotósa és videósa lesz a Streetball Challange Hungarynak, akkor egyértelmű volt, hogy hétvégéről- hétvégére nekem is utaznom kell vele minden egyes állomásra, hogy segítsek ennek a nem kis feladatnak a végrehajtásában. Így jutottam el idén Veszprémbe, Oroszlányba, Körmendre, Paksra és Zánkára, közben pedig hátra van még Kecskemét, szeretett szülővárosom Nyíregyháza és egy utolsó rendezvény a Hősök terén. Plusz a Budapest Urban Games rendezvénye is, ahol szintén kosárlabda fronton tevékenykedünk majd. E mellett persze mindennapi élet sem áll meg, ott is teljesíteni kell.




   Közben Anyukám is nehéz időszakot él meg a különböző női problémái miatt amiket az elkerülhetetlen klimax okoz. Én pedig ott állok mellette és próbálom őt lelkiekben erősíteni, bár ez az ebben az időszakban igen jellemző depresszió miatt nem annyira könnyű. Embert próbáló feladat.  Meg persze ott a magam baja is, amivel meg kell küzdenem, ami miatt vegán életmódra kellett térnem.
Az ételeim megtisztultak, a lakásunk megtisztult én pedig egyre jobban szemezem a minimalista életmóddal és a háztartási szintű környezetvédelemmel. Esténként, még hulla fáradtan is elcsenek egy kis időt az alvásból, hogy ezekről a témákról olvasgassak.


   Szóval kusza az élet. Amikor fizikailag fáradt vagy akkor kapod a legnagyobb lelki terhelést is. De közben boldoggá tesz a szerelem, az hogy bár idén ünnepeljük a 10 éves évfordulónkat a Jegimmel, mégis jobban szeretjük egymást, mint valaha. A hamarosan érkező matrózék kanapénk is legalább akkora örömforrás, én már érzem is ahogy ráhuppanok és onnan írom majd a blogcikkeimet.
A streetball challange pedig sok munkával jár, de nap végén az az egy órácska amikor kirándulunk hazaindulás előtt kárpótol mindenért. Olyan csodákat fedeztünk fel általa, amik egy picit azért feltöltik a pörgős nyárban megfáradt lelkünket.



   Ez van most, nem így terveztem ezt a nyarat blog szempontból, de se kedvem, se erőm nem volt nekiülni a cikkek megírásának ezeken a túlhajszolt napokon. Viszont a témákból nem fogytam ki, szóval a jövőben érkezem útikalauzokkal, receptekkel és outfitekkel. Megemberelem most már magam és visszatérek. Pont jókor, amikor Ti is visszatértek a nyaralásból.


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Alternatív illatok, avagy az elérhető luxus

   Kár is tagadni, mindenki vágyik valamilyen szinten a luxusra. Legtöbbünk előtt sokszor megjelenik az álomkép, melyben divatos ruhákban feszítünk egy drága nyaralóhelyen, vadiúj autóval furikázunk és életünket minőségi termékekkel töltjük meg.    Nos, azt gondolom, hogy ezeket az álmokat meg kell próbálni megvalósítani apró, pici lépésekben. Nem egy luxusautóra kell elkezdenünk gyűjtögetni, hanem első körben olyan kis dolgokat kell megváltoztatnunk és megvásárolnunk az életünkbe, amelyektől máris úgy érezzük, hogy közelebb kerültünk az álmainkhoz.    Legjobb ha először a környezetünkkel kezdünk. Egy selejtezés és rendrakás máris sokat dobhat lakásunk kinézetén és a közérzetünkön is, hiszen megválni pár régóta tartogatott, fölösleges darabtól igazán üdítő élmény tud lenni a lelkünknek. Aztán vegyük nyakunkba a várost és szerezzünk be pár ízléses és olcsó dekorációs elemet a régiek helyett.   Női dolgaink rendezése szintén nagy segítségünkre lehet álmaink megvaló

TESZT: Lenor Parfume des Secrets öblítők

  Imádom a nyarat. Az egyik kedvenc évszakom volt mindig, de ez a mostanában berobbanó 36 fok már nekem sem okoz örömet. 1- 2 ilyen nap még csak-csak elviselhető, de 3-4 esetleg 5 már embert próbáló. Feszültté válok tőle, fáradttá és motiválatlanná. De az évek során megtanultam, hogy mindennek megvan a jó oldala. Még ennek a hőségnek is. Mégpedig az, hogy ilyenkor gőzerővel lehet mosni, mert még a legvastagabb cuccok is fél nap alatt megszáradnak. Így én a nyarat évek óta egy Mosó Masa évszaknak tekintem. Mindent kiszedek a szekrényekből és átmosom őket. A vastag télikabátokat, a párnákat, a ritkán mozgatott vendégtakarókat..... mindent, hogy aztán friss illattal feltöltve kerülhessenek vissza a helyükre. Ilyenkor aztán még fontosabbá válik az is, hogy milyen öblítőt használok. Nincs fix kedvencem, mindig szeretem váltogatni az illatokat attól függően, hogy épp milyen kedvem van. A  májusi újdonságokban olvashattátok, hogy a Lenor új parfümkollekcióval rukkolt elő, én most e

Top 3 török sorozat

   Még mindig dübörög a Szulejmán láz, a nemrégen debütált Szultána pedig csak még tovább növeli a török sorozatok rajongóinak számát. Mások ezek, mint a korábban megszokott Dél- amerikai sablonos forgatókönyvű limonádék. Sokkal izgalmasabbak, kiszámíthatatlanabbak és a karakterek is szuperek.    Ma az 3 kedvencemet szedtem össze belőlük. Ezek többsége még nem ment egyik magyar tévécsatornán sem, így csak feliratosan érhetők el a részek, de szerintem megéri belekezdeni.     1. Az éjszaka királynője Meryem Uzerli új sorozata, ami már látható az Izaura Tv-n. Rövidke, mindössze 35 részes eredetileg (de gondolom jó magyar szokáshoz híven ezt is ezer darabra darabolják majd), mivel Törökországban nem volt nagy sikere. Szerintem viszont zseniális. Elképesztően jó színészek játszanak benne, nagyon érdekesek a karakterek és maga a történet is fordulatos.   A főszereplő Selin (Meryem Uzerli) és Kartal. Kartal kiskorában elveszíti édesapját, így Aziz, apja egyik barátja fogadja örök